Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében
222 Mentalitástörténet Body Zsombor mítanak, akik a „főnök üzletében kereskedelmi szolgálatot teljesítenek, illetve a kereskedelmi üzlet viteléhez szükséges cselekmények céljából a főnökhöz szolgálati viszonyban állnak” (A törvény a kereskedőt is iparosnak nevezte).7 A szolgálati viszony lényege az állandó és folytonos munka volt, ezért bizonytalanság volt a félállások, másodállások megítélésében, ezek a gazdaság logikájában természetes jelenségek, de a korban megítélésük bizonytalan. Volt olyan eset, amikor a teljes munkaidőben és kizárólag egy főnöknek végzett munkát tekintették szolgálati viszonynak8 - ez fordult elő többször - és volt, amikor a szolgálati viszonyt függetlennek tekintették attól, hogy az alkalmazott a napnak hány órájában teljesít szolgálatot és hány főnöknél.9 A kereskedelmi segéd fogalmán nem változtatott semmilyen, a cég által adott titulus vagy az ellátott teendők fontossága10 11, mint ahogy nem változtatott a cég nagysága vagy természetes, illetve jogi személyi mivolta sem. Bizonytalan volt a helyzete a cégvezetőknek: egyrészt szolgálati viszonyban álltak a főnökkel, ezért időnként kereskedelmi segédként kezelték őket11, másrészt viszont ők vették fel és küldték el a segédeket, ezért más esetekben nem tekintették őket segédnek.12 Ennek megfelelően munkajogi viszályaikban hol rendes bíróság döntött a szerződés felbontásából származó káruk megtérítéséről, hol pedig az Iparhatóság a felmondási illetményeik megtérítéséről. Ez utóbbi volt a munkaviszonyban állók, a segédek munkaügyi bírósága. Aki ügykörénél fogva önálló rendelkezési joggal bírt az üzlet vezetésében, az kereskedelmi meghatalmazottnak számított és nem segédnek, mint láttuk.13 A cselédi szolgálatot sem tekintették szolgálati viszonynak és következésképp a bolti szolgák, kifutók, kocsisok sem számítottak kereskedelmi segédnek (de egy kocsis, ha fuvarozási vállalatnál dolgozott már igen). Rájuk az 1876-os Xm„ a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó törvénycikk vonatkozott. 14 Az ingyenes szolgálat nem fért össze a szolgálati viszony fogalmával, a szolgálati szerződésben mindenképpen meg kellett egyezni a bérről, ami mutatja, hogy a segédek nem álltak „házi fegyelem” alatt. Az „atyai hatalom” alatt álló cselédekre ugyanis ez nem vonatkozott. E megegyezés hiányában az alkalmazott csak próbaidőre belépettnek volt tekinthető.15 7 Márkus D. 1898. Kereskedelmi segédszemélyzet címszó. 8 Döntvénytár új f. XVII. Curia 362/1887. 155. és 865/1887 sz. döntvénye 227. 9 Döntvénytár 111. f. X. Curia 1083/1897 sz. döntvény 167. 10 Márkus D. 1891-1905. IV. köt. 2. kiad. 6249. sz. döntvény. 11 Döntvénytár III. f. IX. Curia 26532/1897 sz. döntvény 26. 12 Döntvénytár III. f. VI. Curia 993/1896 sz. döntvény 332.; és Döntvénytár III. f. XI. 741/1898 sz. döntvény 221. 13 Döntvénytár új f. XXI. 718/1888 sz. döntvény 168. 14 KT. 60. §. 15 Döntvénytár új. f. XL. Curia 452/1894 sz. döntvény 87.
