Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Személyes történelem és csoportmentalitás - Hudi József: Egy kispolgár pályafutása a 19. században

82 Mentalitástörténet

Hudi József

zés-kötetet az 1980-as évek elején fedezték fel, s kiadására most történtek meg az előkészületek.5 Emellett a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum a Vörös-féle kiadásnál teljesebb CD-publikáció megjelentetését is tervbe vette, melynek alapját az eredeti kézirat gépelt változata képezné.6

Az immár teljessé váló életmű ismeretében megrajzolható Francsics pályája.7 Francsics Károly Veszprém megye második legfejlettebb, privilegizált jogállású mezővárosában, Pápán született 1804. november 30-án.8 Apja, Francsics László szíjártómester Vas megyei katolikus kisnemesi; édesanyja, Majer Anna Kőszeg környéki német családból származott.9 Visszaemlékezéseiben mindkettőjüket szűkszavúan jellemzi. Édesapjáról visszafogottan, édesanyjáról meleg hangon ír. „Apám kis zömök ember volt [...] egészséges piros, vidám tekintetű, nyájas. Haján, bajuszán setét éj honolt. Mindig simára borotválkozva; pödrött bajuszt visellt. [...] Viselete magyar volt: egész gyermekségem ideje alatt ibolyaszínű dolmány, setétkék nadrág, rézsarkantyús kordován csizmák, félmagas kalap voltak viseleti.” - idézi fel apja alakját emlékezetében.10 11 „Anyám Kőszeg tájékáról való német asszony volt. Gesztenyeszín haja, világoskék szeme, halovány tiszta arca nem kis vonzalommal bírt. Különösen szörnyű szelíd természete apámat - [kit] gyakran láttam dühös felhevülésben - angyali mód megszelídítő. Viselete - apám kívánságára - magyar fej kötő, redős szoknya, bő kétszél kék kötény, ezüstcsatos rékli, sarkos cipő volt.”11

Francsics László a másodszor is özvegységre jutott asszony elvételével két házat, teheneket, sertéseket, és tekintélyes ingóságot szerzett, de rosszul gazdál5 Vörös Károly szerint az 1827-1849 közötti kötet 1948-ban még a veszprémi múzeumban volt, ma „lappang”. Vö.: Vörös K. 1963. 260. A kötet fénymásolatát Schildmayer Ferenc balatonalmádi mérnök az 1980-as évek első felében - elmondása szerint - Ausztriából szerezte meg, s annak egy példánya segítségemmel 1998 elején visszakerült a múzeumba. A napló 1848. márciusi bejegyzéseiből többször közöltem részleteket: Hudi J. 1991.; Hudi J. 1994. 144-145.; Hudi J. 1998. 2001-ben a második kötet teljes szöveget szeretném közzétenni.

6 A publikációt Tóth G. Péter történész-muzeológus készíti. Itt említem meg, hogy Tóth G. Péter az 1998. márciusában megnyitott 1848-as veszprémi emlékkiállítás forgatókönyvének összeállításakor Francsics kéziratát használta fel a nyilvánosság szimbolikus tereinek azonosítására. V. ö. „Hisz ez ma a mi ünnepünk hazáért szabadságért!” Egy veszprémi borbély a forradalomról. A Laczkó Dezső Múzeum kiállítása 1998/1999. Veszprém, 1998. VI-VII.

7 Az életrajzhoz felhasználható korábbi Vörös-szövegek közül kiemelem a Veszprém Megyei Múzeumi Közleményekben megjelent írásokat. Vörös K. 1963.; Vörös K. 1967.

8 A pápai r. katolikus anyakönyvben csak Francsics Károly keresztelési adatát jegyezték fel, mely szerint 1804. december 1-jén tartották keresztvíz alá. Veszprém Megyei Levéltár (a továbbiakban: VeML) IV. 482. Felekezeti anyakönyvek mikrofilmgyűjteménye. Pápa r. k. születési anyakönyve, 1804. 178.

9 Édesanyja lánykori nevét Francsics nem említi, azt az anyakönyvből ismertük meg.

10 Francsics K. 1973. 22.

11 Francsics K. 1973. 26. Anyjához fűződő bensőséges viszonyát jelzi, hogy közzétett visszaemlékezéseiből lánykori nevét sem ismerjük meg. Apjától fokozatosan elhidegül. Öregségére teljesen elszegényedő apját szánakozással vegyes bosszankodással látja vendégül, ha az évente egyszer meglátogatja. Valószínűleg az alkati hasonlóság, ami ellenérzéseket vált ki Francsicsból.