Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Czieger András: A bukott politikus
A bukott politikus 73 téseivel visszaélve állását magánvagyona gyarapítására használta fel (pl. pénz ellenében kitüntetéseket, főnemesítéseket járt ki, továbbá a Sugárút és különböző vasutak építtetőinek tett nem éppen önzetlen szívességeket). A vádak súlyosak voltak és részben Zichy felettese, Tisza Kálmán belügyminiszter-kormányfő ellen irányultak. Zichy minden fórumon próbálta megvédeni becsületét, mely során azonban ügye egyre nagyobb érdeklődést váltott ki, újabb és újabb vádakkal nehezült, és a politikus egyre jobban belebonyolódott a védekezésbe. A politikai-társadalmi elit, amelynek eddig ő is meghatározó részese volt, fokozatosan elfordult tőle, egyrészt azért, mert feltehetően egyetértett a vádakkal, másrészt pedig el akarta kerülni, hogy az egyre szövevényesebb botrány további politikusokat rántson magával. Zichy először természetesen párbaj kihívásokkal üldözte vádlóit (pl. az ügy kirobbantóját Asbóth Jánost), ám azok rendszeresen kibújtak e terhes kötelezettség alól, sőt Zichyt kezdték gyávasággal vádolni. Zichy eközben önként lemondott hivataláról, hogy magánemberként próbálja igazolni magát, becsületbíróság és parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kérte, ám ezek a testületek nem vagy csak igen lassan szerveződtek meg. Zichy keserűségében képviselői mandátumáról is lemondott: „ez elhatározásomnak ne keresse más indokait, mint amelyek egy önérzetében tiszta embernek feltétlenül irányadók, midőn méltatlanul meggázolt becsülete helyreállítására az önigazolás végső eszközeihez folyamodni kényszeríttetik” - írta a Ház elnökének küldött levelében. Hamarosan azonban a társadalmi közélet is száműzte őt: kizárták a Pesti Lovaregyletből és a Nemzeti Kaszinóból. Végső megoldásként arisztokrataként a nyilvánossághoz fordult ügyével és közzétette az őt igazoló dokumentumokat: „Ezzel a tisztelt közönség elé bocsátom önvédelmemet” - zárja munkáját.16 Ám ez sem hozta meg számára a megváltást. Végül 1880 májusában egy újabb párbaj során súlyosan megsebesült, a több napi szenvedés után bekövetkező halál jelentette Zichynek a végső megnyugvást. A vádakat jogi fórumok sosem vizsgálták. Polónyi Géza függetlenségi párti igazságügyminiszter esete 1907-ből a következő: A hatalomra jutott ellenzéki koalíción belül az ellentétek igen hamar jelentkeztek, ezt jelzi a Polónyi-ügy is. Lengyel Zoltán ellenzéki politikus azzal vádolta meg a minisztert, hogy korábbi fővárosi bizottsági tagságát személyes vagyona növelésére használta fel. Polónyit minisztertársai sajtóper indítására szólították fel, hogy tisztázza magát, Wekerle miniszterelnök pedig meglehetősen rosszalló véleményének adott hangot Polónyival szemben. Polónyi ezért jobbnak látta, ha lemond, hisz igazságügyminiszterként mégsem illett pereskednie. A vád ezt követően egy évekre elhúzódó, több pert magában foglaló peres16 Az ügy dokumentumait az ellenzék nyomtatásban is közölte: Sarkady E. 1879. Zichy feltehetően ekkor szánja el magát arra, hogy saját bizonyítékaival ő is a nyilvánossághoz fordul: Zichy- Ferraris V. 1880. az idézetek a 61. és 75. oldalakról származnak.
