Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Juliane Brandt: Rövid fohászok
Juliane Brandt Rövid fohászok A református mentalitás imádságos könyvek tanúsága szerint1 Előadásom célja kettős: egyrészt a református mentalitás vizsgálata, amint az általam kutatott korszakban, a dualizmus idején megjelent imákat és elmélkedéseket tartalmazó református „imádságos könyvek”-ből, mint életvezetési tanácsokat adó népszerű kiadványokból kirajzolódik; másrészt magának a forrástípusnak a vizsgálata - vajon alkalmas-e egy ilyen mentalitás rekonstruálására. Alapvető módszertani problémák Ezek az imádságos könyvek persze csak egy forrást jelentenek egy korabeli mentalitás feltérképezéséhez, ugyanakkor a kérdés (egy korszakmentalitáson belül) egy csoportmentalitásra, pontosabban egy felekezeti csoport mentalitására1 2 irányul. Ennek alapvető vonásait egy olyan forrástípus alapján próbálja megközelíteni, amelyet e csoport egyik iskolázott rétege hagyott hátra. Szerzői lelkészek, akik egy évszázados bölcselettörténeti múlttal rendelkező szisztematizált tant egyebek mellett e formában is közvetíteni próbáltak hitsorsosaiknak. (E szempontból tehát a kiválasztott szövegek a csoportmentalitásnak csak egy részét, egy szűkebb belső csoport világát tárhatják fel.) Ugyanakkor az imádságos 1 A szerző ezt a tanulmányt egy átfogóbb kutatási projekt keretében írta meg („Kisebbségi protestantizmus és felzárkózó fejlődés: A magyarországi protestantizmus 1867-1914.”), amit a német Volkswagen-Stiftung támogat. - A „rövid fohászok” eredeti előfordulása: Szász K. 1908. 2 A „mentalitás” fogalma itt kollektív világképek rekonstrukciójára céloz, azoknak korabeli absztrakt, elméleti jellegű, rendszerező megfogalmazásaikon túl az érzelmi aspektusait - kollektív félelmeket s reményeket, tömegesen osztott elképzeléseket, a Marc Bloch által emlegetett „szellemi légkört” - is programszerűen beleértve. Ez az „atmosphere mentale”-t heurisztikus formulaként szolgálhat, ami a rendelkezésre álló források elemzésében s értelmezésében mutathatja csak horderejét. Ebben a megközelítésben a mentalitástörténet egy lehetőleg komplex társadalomtörténeti kutatóprogram egyik elemeként szerepel, lásd pl. Schulze, H. 1985. Lehetőségeit, igényeit mint alternatív megközelítés e helyen nem szándékozom megvitatni. Arra a valószínűleg központi módszertani kérdésre, hogy egy történetileg rekonstruálható mentalitás hogyan kapcsolódik társadalomrétegződési szempontok szerint egymástól különböző csoportokhoz, illetve meddig, kikre terjednek ki egyes „mentalitások”, mi a szerepük kulturális csoportok konstituálásában, illetve egymástól való elkülönítésében, ezúttal csak előzetes válaszra törekszem. Erről lásd egyebek mellett: Wunder, H. 1990.; felekezeti mentalitásokra vonatkozóan: Blaschke, O. - Kuhlemann, F-K. 1996.
