Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Pető Andrea: Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban
Autonómia és érzelem az illegális magyar kommunista mozgalomban 363 mókát tartott a börtönben. Az utolsó viszontlátás részleteit B.A.-né ismét nagyon alaposan írja le, noha például arról, hogy ő mit csinált, miből élt ezalatt nem tudunk meg semmit. Abban reménykednek, hogy a 48 éves beteg B. A.-t nem fogják frontszolgálatra beosztani, mikor már csak három hónap volt hátra a letöltendő büntetéséből, de a férfi származása miatt nem lehett remélni a szabadon bocsátást. B. A.-né rendkívüli részletességgel leírja, hogy hogyan tudta meg szegedi barátoktól, hogy mikor érkezik Rákosrendezőre az a vonat, amelyben a férjét is viszik a keleti frontra. Mi sem természetesebb, hogy ilyen információkhoz telefonálgatás útján hozzá lehetett akkoriban jutni. „Végre déltájban megérkezett egy vonat, amelynek az elején két személykocsi volt, utána kb. 12-15 marha kocsi, amelynek kis rácsos ablakai mögött kopaszra nyírt fejeket láttam. Tudtam [kiemelés - P. A.], hogy ez a vonat, amelyre vártam.” B. A.-né stílusára nem a határozott kijelentések a jellemzők. Vele történt az élete, nem avatkozott bele. Gyanítható, hogy ez a kép, ahogy a továbbiakban leírja a találkozását a férjével filmszerűségével inkább követi a háború élményét feldolgozó filmek dramaturgiáját és képeit. Az emlékeit a filmek képkockái határozzák meg. ,A századot vezető tisztet kerestem, hogy engedélyt kérjek a férjemmel való beszélgetésre. Az első személykocsiból előkerült egy kikent-kifent 25-26 évesnek látszó főhadnagy. Előadtam neki a kérésemet. Amikor megneveztem neki a keresett férj nevét, elnevette magát. Ettől a nevetéstől egész testemen végigfutott a hideg. Ebben a nevetésben benne volt. B. A. halálos ítélete.” A fölényes nevetés elviselhetetlen terhet jelentett B. A.-nénak. Aztán végigfut a szerelvény mellett, a férje nevét kiabálva, míg nem előtápászkodik a csonttá soványodott, de lelkiekben természetesen meg nem tört B. A. Ekkor jön a parancs és a vonat tovább gördül kelet felé. A találkozást követően még egy lapot kap a férjtől Érsekújvárról: „Kicsikém, nagyon rosszul nézel ki, szedd össze egy kicsit magad. így az egyik fő gondom Te vagy. Vigyázz magadra és engem ne félts!” A férfi nem tért vissza. Többféle változatot hallott a haláláról, egy tiszt brutális rúgása miatt nem tudott tovább menni a hóban és meghalt, megkísérelt átszökni, de lelőtték. Mikor a felszabadulás után megkérdezte Révainét, hogy tudja-e, hogy A-t, elpusztították, Révainé a rá oly jellemző ridegséggel azt mondta: „Előbb tudtam mint Te”, mert hogy a moszkvaiak a voronyezsi áttörés után kutattak a túlélő kommunisták után. B. A.-nénak nagyon fájt, hogy az imádott férfivel kapcsolatban valaki előbb tudott meg valamit, mint ő, mert ezzel az ő fontossága csökkent. D. P.-nek kétszer is megadatott az öröm, melyet a szeretett férfi viszontlátása jelentett reménytelen élethelyzetek után. Az első a nagy letartóztatási hullám után, mikor is a Gugger hegyre beszélték meg a konspirativ találkozót: ,JNagyon nehéz leírni a lelkiállapotomat - írja, 1989-ben - Az erdő rémképekkel lett tele... Ez a találkozó több volt, mint két szerelmes ember találkozása. Még az ő fegyelmezett lényéből is kisugárzott az öröm, az összeborulás... S éjszakára egy barlangba húzódtunk, ami talán nem felelt meg az úgynevezett konspirációs szabályoknak, dehát kiderült, hogy mi is emberek vagyunk. (Érdekes, hogy találkozó-
