Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Sánta Pila 323 ban” jelenik meg, valamint az, hogy a jelenés végén az asszonyok elrepülnek.31 Szlaninkai tehát a bíróságnak egy meglévő hiedelem „emberiesült” változatát mondja, de mindezt úgy mint „igaztörténetet”, hiszen a hiedelemalakok konkrét személyben testesülnek meg. A tanú által elmondott csontkiszedés, mint szimbolikus rítus, szintén egy korábbi hiedelem „elboszorkányosodott” változata. Ezzel a történettel párhuzamot mutatnak azok a balkáni hiedelemmondák, melyekben a sorsasszonyok, moirák, nereidák hármas csoportja megtanácskozza a kárvallott további sorsát. Ketten ellene vannak, a harmadik azonban megkegyelmez neki. A csontkiszedés kontextusában a három asszony, a tanú által elmondott boszorkánymondában, beavató-elhívó szellemként tevékenykedik.32 Mindez azonban csak a tanulmányíró nézőpontjából szemlélhető. A nyomozást végző hatóság ezt a népi-, archaikus-, de már „elboszorkányosodott” hiedelemszöveget Vörös Ilonával szemben mint diabolizált boszorkányszombat elképzelést használja fel. A szövegek azonban lehetőséget teremtenek arra is, hogy Vörös Ilona személyes kapcsolatrendszerét megrajzoljuk. Ezáltal a különböző konfliktusok és szerepek mögötti kapcsolatokat is megvizsgálhatjuk. A rokonsági hálózatok megrajzolásának számos módszerét dolgozták ki a szociálantropológia művelői. A számunkra rendelkezésre álló kevés adat miatt azonban csak valamiféle „szubjektív genealógiát” tudunk létrehozni. Ez a „szubjektív genealógia” azonban nem az adatok csekély száma miatt lesz viszonylagos. Mivel a perek szövegei nem egy konkrét társadalmi viszonyrendszert reprezentálnak, hanem egy bizonyos „itt és most” szituációt (szociálantropológiai terminussal egy „társadalmi drámát”), ezért ezt - és nem egy állapotot - kell figyelembe vennünk az ábrázolásnál. Vörös Ilona „szubjektív genealógiájának” megrajzolása így egyfajta „viselkedési genealógiát” eredményez. Felhasználva az Arthur Imhof által meghatározott távolságtartó magatartásokat is egy ábrán próbáltam ezt modellezni (lásd Függelék).33 A konfliktusok mellett azonban a tanúk elsősorban arról beszéltek, amit a bíróság is kérdezett tőlük. Vagyis leginkább azokról a rontásokról esett szó, amit a boszorkány kártételének tulajdonítottak, és melyek a kárvallott vagy hozzátartozójának egészségében, gazdaságában okoztak visszafordítható vagy visszafordíthatatlan betegséget, kárt. Egy másik tanú, Mohay Jánosné, miután elmesélte a Vörös Istvánnal esett vitáját, elmondta megrontatásának és tönkremenetelének történetét is. „Ennek után- na egy kopó képiben a mint ezen ókból történt gyanosága vagyon az említett Vörös Istvánnak annyára, Vörös Ilonára, sokszor el menvén tejit, vaját, téjfelit a, 31 PócsÉ. 1986.214. 32 Uo. 235-236. 33 Vő. Barnard, A. - Good, A. 1984.; Hackenberg, R. 1964.; Imhof, A. E. 1984.; Macfarlane. A. - Hamson, S. - Jardin, Ch. 1977.; Pelto, P. 1970. Ezzel a módszerrel a személyes vélemény és a közmegegyezés ténye egyaránt kimutatható volt.
