Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Sánta Pila 319 Jiázanként járván, s kérvén életem táplálására való szükségeseket". Koldulásból és házalásból tartotta fenn magát. Most tehát, amikor életútjának egy kritikus pillanatához értünk, Pakson élt. A kritikus pont pedig nem más, mint 1741. március 14-e, amikor Csiszér György és Németh Péter vármegyei esküdtek a helyszínre érkeztek, hogy Perczel József alispán utasításának megfelelően Vörös Ilona életéről és boszorkányos cselekedeteiről fagassák a paksiakat. Ám mielőtt az 1741-es események bemutatásában ehhez az időponthoz érnénk, szeretném elkezdeni az első történetet, amely a fent említett jegyzőkönyvekben található. * * Az első történet szövegét, a bírósági jegyzőkönyveket, 1741. február 17-én kezdték el vezetni és 1741. december 14-én fejezték be. A nyomozást Czompó József, a földvári járás szolgabírája vezette, aki történetünk másik főszereplője lesz.15 A vizsgálóbíró vezette bizottság kihallgatott Dunaszentgyörgyön tíz, Pakson hat, Madocsán hét, Bölcskén tizenegy, Dunaföldváron három tanút. Tárgyi bizonyítékként füveket, gyógyszereket, csontokat foglaltatott le. A kilenc gyanúsítottból hármat, kihallgatás után, tortúrán is faggatott.16 1741-ben a fenyítőszék elnöke az alispán, Perczel József volt. A szék tagjait a megyei tisztviselőkből jelölték ki. így esett a választás a köznemesi rangú Czompó József szolgabíróra, és a három vármegyei esküdtre Sághy Istvánra, Csiszér Györgyre és Németh Péterre. Az ülések jegyzője Hrabovsky Sándor volt. Czompó, Sághy, és Hrabovszky neve, mint nyomozást végző személyeké, már az 1737. június-júliusban lefolytatott decsi boszorkányper jegyzőkönyvében is előfordult.17 Czompó és az őt segítő esküdtek gyaníthatóan jól képzett „nyomozók” voltak és a decsi boszorkányper csak előkészítője volt az 1741. és 1744. között lefolytatott hat boszorkánypernek is, melyben Czompó nyomozási praxisa egyre kifinomultabb lett a bizonyítékok beszerzésében és a gyanúsítottak beismerő vallomásának kicsikarásában. A sedria 1713-tól, amikor is újra megkezdte működését a Rákóczy-féle „rebellio” után, 1741-ig harminc polgári peres és közel száz büntetőperes eljárást folytatott le. Czompó József, mint szolgabíró az 1730-as években kapcsolódott be a vármegyei ítélőszék munkájába. A közel száz büntetőügy közül kilenc esetben fordult elő, hogy boszorkányság vádjával az ítélőszék eljárást indított.18 Az 1741 15 A vizsgálatot végző hatósági személyekre, mint a tudomány számára is egyéniesített történeti figurákra vonatkozólag vö. Ginzburg, C. 1992.; Henningsen, G. 1988.; Kristóf I. 1998. 16 Schram F. 1970. 476-505.; Szilágyi M. 1987. 440-442. és 492-493. 17 Szilágyi M. 1987. 485-490. 18 Horváth Á. 1973. 169-170.
