Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
310 Mentalitástörténet Horváth József Voltak, akik azért hagytak kolostoroknak valamit, hogy a szerzetesek imádkozzanak az ő lelkűkért. A hagyományozok között egyszerű iparosok illetve egészen alacsony összegű hagyományok is találhatók.59 A kegyes hagyományok másik nagy csoportját a szegényeknek juttatott adományok alkotják, melyekkel ugyancsak szép számmal találkozhatunk forrásainkban. Ezek nagy része általánosságban „a szegényeknek” szólt, közelebbi megkötés nélkül, mások házi szegényekről vagy — korszakunk második felében - a Magyar Ispita lakóinak rendelnek valamit. Megint mások konkrétan egy-egy személyt ajándékoznak meg: így ismerjük például a század első feléből Vak Mihály koldus vagy Világtalan Erzsébet koldusasszony nevét.60 De jónéhány olyan végrendelkező is van, aki kifejezetten a legelesettebbekre gondol: a házanként koldulókra vagy az utcán nyomorgókra. Laurenchich Szűr Szabó Mihály például 1691-ben 8 forintot hagy az „ úton utczákon nyomorgó szegényeknek eppen az nyomorultaknak", kiköti azonban azt is: a pénz a bíró kezébe adas- sék „és az el ne vesztegetődgyik, hanem ha valamely szegény ablak alat, vagy útczakon megh halna, arra fordittassék”.61 Néhányan a rabságban szenvedőkre is gondolnak: Galouicz Chiszar György például 1604-ben 5 forintot hagy „az szegény körösztyén raboknak, kik az Chonka Toronban uadnak”.62 E kegyes hagyományok jelentős részét a testálok csupán jó szándékból tették, nyilván szem előtt tartva az önzetlenül segítő jó cselekedeteknek lelkűk üdvözülése szempontjából érdemszerző voltát. (Vö.: az éhezőknek enni adtatok, a foglyokat meglátogattátok stb.) Ha kértek valami „ellenszolgáltatást”, az többnyire az volt, hogy a megajándékozott szegények vegyenek részt a testálóért majdan mondandó szentmiséken és imádkozzanak lelkűk üdvéért.63 A lélek üdvét szolgáló cselekedetek Testálóink kisebb részéről azt is tudjuk: nemcsak „áttételesen”, jó cselekedetek által igyekeztek lelkűk üdvét elősegíteni, de konkrétabban is tettek érte - mindenekelőtt azzal, hogy utolsó útjukra készülve gyóntak és áldoztak. Jónéhány végrendelkező már a testálás előtt megtette ezt, bizonyítva ezzel: lelkének üdvét fontosabbnak tartotta, mint vagyontárgyai elosztását. Markolin Szabó Pál 1644- ben „az én teremtő és megváltó Istenemmel való megh békellésemnek és eggye59 Szigiarto Péter pl. 1639-ben 50 pénzt hagy a jezsuitáknak e célra (Horváth J. 1996. 146.). 60 Lásd pl.: Horváth J. 1995. 49. ill. 52. sz. 61 Horváth J. 1997. 333. sz. 62 Horváth J. 1995. 4. sz. 63 Vö. pl.: Horváth J. 1997. 139. sz.
