Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
302 Mentalitástörténet Horváth József lemzőbb típusainak áttekintésére teszek kísérletet. Vizsgálódásom alapjául a 17. században Győrött keletkezett testamentumok szolgálnak: a Győrött fennmaradt, de nem itt kelt, e századból származó forrásokat ezúttal - viszonylag jelentős számuk, valamint a győriekétől erősen eltérő jellegük miatt - nem vettem figyelembe. Hogy nyugodt lélekkel készülhessen a halálra A 17. századi győri végrendeletek döntő többsége egy hosszabb-rövidebb bevezetővel indul, melyből megtudhatjuk: milyen okok és célok késztették a testálót utolsó rendelésének megtételére. E változatos tartalmú „okfejtésekben” számos adatot találunk jelen témánkkal kapcsolatosan is — ezért elsőként ezen elszórt adalékok legjellemzőbb vonásait tekintem át. Mielőtt azonban a szövegek idézéséhez kezdenék, előre kell bocsátanom: vizsgált korszakunk végrendeleteinek döntő többsége jegyző előtt és által készült, emiatt magán viseli nemcsak a testáló, de a nótárius stílusát és gondolkodásmódját is. Következik ebből az is, hogy bizonyos formulák állandósulnak és számos esetben bukkannak föl hol több, hol kevesebb módosítással - egy szélesebb körben kialakult képet tükrözve ezzel.8 Vannak viszont az adott korszak - időben egyébként változó — formuláitól jelentősen eltérő, egyéni hangvételű bevezetők is: ezek különösen izgalmasak jelen témánk vizsgálata szempontjából. Vizsgált korszakunk elején, a 17. század első évtizedeiben, a bevezető formulák egymáshoz meglehetősen hasonlóak: ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy Győr város jegyzője negyed évszázadon át ugyanazon személy, Veszprémi Tóth András volt.9 A bevezető indokok között többnyire arról olvashatunk, hogy a testáló testében súlyos betegsége miatt erőtlen, de esze ép, utolsó rendelését szabad akaratából készíti, tudván a halál bizonyos voltát, de eljövetelének bizonytalan idejét. Ez időszakban még ritka az egyéni hangvételű indoklás; ha akad néha-néha, akkor többnyire a korabeli „értelmiségiek” végrendeleteiben. Az 1611-ben testáló - Győrből vallása miatt néhány hónappal korábban száműzött10 11 - pataházi református prédikátor, Kecskeméti Sana Máté például így kezdi mondandóját: „En ... tuduan Halando Holtunknak bizonios rendíti es határait, hogy lölkönket az mi teremted és megh ualto istenönknek az ki teremtette vissontagh szent kezeibe kelletik aianlanunk ...”n 8 A 17. század elején keletkezett győri végrendeletek bevezetőiről lásd: Horváth J. 1987. 116— 118. 9 Veszprémi Tóth András 1600 nyarától 1624-ig viselte e tisztséget (Gecsényi L. 1986. 113.). 10 Vö.: Pataky L. 1985. 28. 11 GYVL Városi végrendeletek 33. sz.
