Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Pifkó Péter: Esztergom város polgársága és a színészet a 19. század első felében
Esztergom város polgársága és a színészet a 19. század első felében 277 S hogy mivel töltötték idejüket a színészek, ha nem voltak színpadon, s milyen volt kapcsolatuk a város polgáraival? Arra is vannak forrásaink. A hőskor kezdeti időszakában gyakran vette körül bizalmatlanság az ismeretlen színészeket, akik Esztergomba érkeztek. így amikor 1826. augusztus 16-án kirabolták a Bakócz kápolnát, Jakab Mihály szenttamási lakos bejelentése nyomán Baky Gábor négy hete Esztergomban időző társulatának tagjai is gyanúba keveredtek. A rablást követő éjszaka bekísérték őket a városházára és szállásaikat átkutatták, tanúvallomási jegyzőkönyvet vettek fel róluk. E vallomások rendkívül érdekesek és értékesek számunkra a vándorszínészet e korai időszakából. Megismerhetjük belőle a társulat névsorát, amely eddig ismeretlen volt számunkra. Fény derül Baky Gábor, Bakyné, Szatmáry Dániel, Szaplontzay Mihály, Toronyai Ignác, Toronyainé, Paulitsek András, Gál János, Nagy András életrajzi adataira is. Továbbá megtudhatjuk, mint az előzőkben már utaltunk rá, hogy hol laktak, s mivel töltötték szabadidejüket. Kezdő színészek lévén hosszabb időt töltöttek szereptanulással az igazgató szállásán. Az előadások után szívesen kugliztak a Fekete Sasban, vagy kártyáztak, vagy hajnalig iszogattak özvegy Betáknénál a Flévíz utcában. Ebédről is maguknak kellett gondoskodniuk, mert a város tehetős polgárai nem sokszor hívták meg házaikba a vándortársulatok tagjait. A színésznők maguk főztek a piaci bevásárlás után. Megtudhatjuk azt is, hogy a város lakói közül kik kerültek velük kapcsolatba. Többször említést tesznek egy Thuróczy nevű diákról, aki a Bencés gimnázium ötödéves tanulója volt, valamint két mészárossegédről, akikkel együtt kugliztak. Kapcsolatot tartott velük egy Becei Farkas András nevű poéta is. A tanúk kihallgatása után megállapították, hogy a színészek a kápolna kirablásában ártatlanok, s Jakab Mihály gyanúja alaptalan volt. A tanács jóindulatát bizonyítja, hogy azt javasolták a színészeknek: „hogy még egy darabig csak azért is mindnyájan itt maradjanak és játszanak, hogy az ellenek támadott gyanuskodásnak szennyét annyival bizonyosabban a publikum előtt is magukról levetkezhessék, mely javallást ők is köszönettel fogadván egy kevés ideig méglen tudni illik Szén Játékaikra nézőket reménylenek itt maradni, s magukat valamint eddig is, úgy ezután is példásan és jámborul viselni fogják.”31 Sokkal kellemesebb színpadon kívüli időtöltésben volt része Abday Sándornak és színtársulatának. Abday volt az első magyar színigazgató, aki színészeinek állandó havi fizetést tudott biztosítani. Igazán híressé az tette, hogy szenvedélyesen szeretett házasítani. Társulatát a több évi közös vándorlás közelebb hozta egymáshoz, kedvelt állomáshelyükön, Esztergomban többen össze is házasodtak, egy-egy előadás tiszta jövedelmét kapva nászajándékul. A magas, barna Munkácsy (Gaidler) Pál az esztergomi házassági anyakönyv bejegyzései szerint 1836. február 10-én esküdött örök hűséget a szép Mészáros Annának. A házas31 Pifkó P. 1983.
