Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 257 A „theatrum mundi” vagy a karnevál tehát a fordított világ emblematikus megjelenítése volt. Walter S. Gibson úgy véli, hogy a Flamand közmondások című festménye alapján Bruegelben is Démokritosz követőjét láthatjuk,78 de már Karel van Mander megállapította, hogy Bruegelnek kevés képe van, amelyet a néző komolyan, nevetés nélkül képes szemlélni. Komoly témájú alkotásaiban mókás részletek tűnnek fel, a furcsa, tréfás jelenetekben pedig mélyebb értelem rejlik.79 Bruegel egyszerre „bootigh”, azaz vidám, tréfás és „gheestig”, gondolatgazdag, szellemes, rafinált.80 Barátja, Abraham Ortelius geográfus is méltán írta róla: „Amint Plinius mondja Apellészről, sok mindent megfestett, amit egyáltalán nem lehet megfesteni. A mi Bruegelünk összes műve mindig gondolat inkább, mint tiszta festészet.”81 Több alkotása felülről, madártávlatból szemlélve ábrázolja az emberi élet balgaságainak egész panorámáját. Gibson szerint a fordított világot ilyen módon bemutató három ismert festményét (Flamand közmondások, Gyermekjátékok, Farsang és Böjt harca) a theatrum mundi filozófiai attitűdje kapcsolja össze, azonban e toposz legszemléletesebb interpretációja A halál diadala című, Bosch hatását mutató, komor hangulatú festmény.82 Valóban, a fordított világot múlékonysága, állhatatlansága miatt egyrészt a hiábavalóság, a „vanitas” jellemzi (lásd Gyermekjátékok), másrészt mindaz, ami hozzá kötődik, a mindent elpusztító halál, illetve Kronosz (a megszemélyesített idő, az emberi élet véges ideje) uralma alatt áll. (Lásd Az idő diadala című metszet.)83 Bruegel festményén a halál félelmetes hadserege végső győzelmet aratva söpri el a lakomázó asztalt, véget vet a játéknak, zenének, a szerelem földi örömeinek. Ha ez így van, miért hívja fel olvasóit Rabelais mindegyre lakomázásra, evés- ivásra, különösképpen borivásra, és miért biztatja Erasmus könyvének végén a hallgatóságától búcsút vevő Balgaság a tanítványait arra, hogy éljenek és igyanak?84 A bűnök miatt fenyegető kárhozat félelmétől, kétségektől és hiábavaló vágyaktól szenvedő, gyászos, lelki beteg, azaz bolond világ, amelynek emberei épp az ellenkezőjét teszik annak, amit kellene, gyógyításra szorul. Tantaloszi kínok, éhezés és szomjúság gyötörnek mindenkit, természetesen lelki értelemben.85 Ezt fejezi ki Pantagruel („mindig szomjas” vagy „minden ivó”) és népe, a dip78 Gibson, W. S. 1977. 79. 79 Mander, K. 1987. 82-84. 80 Van Mandert idézi Wolfgang Stechow: Stechow, W. 1977. 39. 81 Claessens, B. - Rousseau, J. 1981.205. 82 Gibson, W. S. 1977. 65-87. és 109-119.; Stechow, W. 1977. 31., 52-61. és 70-72. 83 Klein, H. A. 1963.96. 84 „Quare valete, plaudite, vivite, bibite, Moriae celeberrimi Mystae.” Erasmus 1975. 210. 85 Kristeller, P. O. 1972. 194. Ficino írja, hogy mindnyájan Tantaloszok vagyunk.
