Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
254 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József legjobban. Mivel ezek Rabelais regényében is fölbukkannak, Bahtyin is említést teszt róluk, de végeredményben nem tud mit kezdeni velük. Platón dialógusában Alkibiadész Szókratészt dicsérve azt állítja, hogy „azokhoz a guggoló szilénekhez hasonlatos, akiket a képfaragó műhelyekben látni, amint a mesterek készítik őket. Kezükben sípot vagy fuvolát tartanak, s csak amikor kettényílnak, derül ki, hogy istenképet rejtenek belsejükben”.68 Szókratész is külsőre tudatlan, csak mókázik és játszik az emberekkel, de belül komoly és mértékletes, nem törődik a külső, testi szépséggel és gazdagsággal, istenképeket rejteget. Erasmus több írásában is felhasználta e szilén-hasonlatot. Az Enchiridionban részletesen foglalkozik az írásművek hermeneutikájának kérdéseivel. Ezek is testből és lélekből, vagyis egyszerű, betű szerinti jelentésből és mélyebb, rejtett jelentésből állnak, s mindenekelőtt ez utóbbit kell szem előtt tartani, különösen a Szentírás esetében, amely - mintegy Alkibiadész szilénjeihez hasonlóan - szegényes és szinte nevetséges külső alatt igaz istenséget rejteget.69 Az Adagia lapjain ezt a témát csak röviden érinti: a kéreg, a burok alatt rejlik, illetve a kemény külső héj feltörésével lelhető meg a titkos isteni bölcsesség, a halhatatlan istenség. A felszíntől egészen az anagogikus (misztikus) értelemig kell elhatolni. Új gondolat viszont az, hogy Szókratészen kívül néhány további filozófus, a próféták, az apostolok és a régi, erényes püspökök szintén ilyen szilének voltak, sőt Krisztus maga is ilyen csodálatos szilénnek nevezhető. Majd azt részletezi, hogy manapság az emberek többsége (az egyházi és a világi hatalmasságok is) fordított szilénhez („Silenus praeposterus” vagy „inversus”) hasonló, amely külsőre szép, de belül rút, mindenféle gyarlóságot rejt.70 A Balgaság dicséretében ismét e hasonlatból kiindulva a Balgaság azt fejti ki, hogy az emberi dolgoknak két egymástól elütő arca van: a külsőnek, a látszatnak éppen fordítottja a belső.71 Tehát e kettősség a világ általános sajátossága, s ehhez kapcsolódik a következő toposz: a világ színház, amelyben mindenki szerepet játszik. Rabelais természetesen kiforgatja Platón szövegét is: a szilének a patikusoknál látható skatulyákra hasonlítottak, amelyekre vidám, nevetésre ingerlő képek 68 A lakoma. 32. fej. 215B.: Platón összes művei I. 1984. 943-1019. 69 Erasmus 1968. 188. Erasmus erősen hatott Sebastian Franckra, akinek egyik, először 1534-ben kiadott jelentős műve a Biblia hermeneutikájával foglalkozik. (Franck, S. 1966.) A misztika felé hajló Franck szerint a külső írással, a halott betűvel, a testivel szemben a világ számára rejtett, ezért paradox lelki értelmet kell feltárni. 70 Opera Omnia Desiderii Erasmi Roterodami. II/5. 1981. Sileni Alcibiadis. (2201.) 159-190. Különösen az ilyen fordított szilének, az álszentek, a képmutatók ellen, akik álarc mögé bújva tévesztik meg a világot, kel ki többször is Rabelais. Ezek azok, akik Curiusoknak (vagyis az erény mintáinak) adják ki magukat, de életük valójában bacchanália. („Curios simulant, sed Bacchanalia vivunt”) Ezt visszájára fordítva: Rabelais könyve látszatra bacchanáliát kínál az olvasóknak, de valójában igaz erényre oktat. (Pantagruel. 34. fej.: Rabelais, F. 1994. 337.; Rabelais, F. 1995. 154. 71 Erasmus 1987. 91-92.
