Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
244 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József fordítás logikája a szervezője,35 dramatikus lakodalmi játékok valóságelemei is beilleszthetők voltak, de itt még nem is egy népi, hanem egy mindenki által ismert közös kultúrából merítve. Bár e vidám fordított világ is ellentéte az égi mintának, elsődlegesen mégis megelőlegezője annak: a profántól a szenthez, az e világi örömtől az égihez, a testitől a szellemihez, a betű szerinti értelemtől a komoly, mélyebb jelentésekhez lehet felemelkedni. Ha megállunk a betű szerinti jelentésnél, voltaképpen semmit sem értünk a szövegből. Hasonlóan a mennyei lakoma és esküvő előképe a kánai menyegző története (Jn 2,1-11), amely egyébként Krisztus első csodatétele, a víz borrá változtatása által egyben az utolsó vacsora típusa is. Miért ábrázolja Bosch festménye (A kánai menyegző) ezt az ünnepi lakomát mégis egészen eltérően az előbb ismertetett vidám lakomától? A festményen az esemény színhelye egy fogadó: a bűnös világ jelképe. A vendéglátó, a felszolgálást irányító fogadós és az ételek, amelyekből lángnyelvek csapnak ki, egy ördögi fordított világra utalnak. Ez a lakoma testi élvezeteivel nem előképe, hanem szöges ellentéte, démoni paródiája a mennyeinek. Ha a fogadóban, vagyis a földi világban az ördög a gazda, élvezetei az ördög eszközei, érthető, hogy Jézus és követőinek csoportja viselkedésével kifejezésre juttatja elhatárolódását ettől a fordított világtól, kontemp- lációba merülve a menyegző mélyebb, lelki értelmét idézik fel, a test bűneivel szemben az önmegtartóztatást és a tisztaságot képviselik.36 Úgy véljük, hogy a két példa, a Cyprianus lakomája és Bosch festménye két alapvető, egymástól lényegesen elütő szemléletmódra és attitűdre hívja fel a figyelmet. Érdekes, hogy egy műfajon belül, a kánai menyegzőről szóló, általában lakodalom alkalmával előadott magyarországi népi énekek változataiban is felbukkan a két attitűd példája. A 17. századi változatokban csak az apostolok kóstolgatják az újbort, Krisztus nem. (Az új- és az óbor itt hangsúlyos ellentétpárja szintén jelképes értelmű.) Az egyik ének szerint a pogány, bolond tánc és ugrás, hegedű és duda nélkül folyik a vigasság, mert ezek mint az ördög találmányai és eszközei nem illők Krisztushoz és a választott juhokhoz.37 Ezzel szemben egy későbbi változatban az újbor kóstolásához nemcsak muzsika és tánc társul, hanem Jézust is étellel kínálják („Mindenben tetszett az étek”), és tanítványaival együtt Jézus is iszogat a borból: „Jézus társaival vígan van, Bort köszönté Jánosra gyakran.”38 35 Ezzel szemben Bahtyin magyarázata: „A lakmározás képeinek anyagi-testi jellege lehetővé tette, hogy az író szabadon bánhasson a Szentírás úgyszólván egész szövegével, a mélybe taszíthassa, s onnan egyazon mozdulattal új életre keltve hozhassa föl...” (Bahtyin, M. 1982. 357.) 16 Bosing, W. 1993. 20-22.; Liniert, C. 1970. 12.; Buzzati, D. 1994. 88. 37 Régi magyar költők tára 10. Bp. 1981. 578-585. A 128/11. számú változatot ismertettük. 38 Manga J. 1946. 58-59.
