Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 241 a hangsúlyok eltolásával.26 A vágyott idők közül a jelennel, a megromlott testianyagi élettel és világgal szemben a jövő, a földi létezés lezárulása felé fordultak, amint a 13. századtól jelentkező millenarizmusra is ez a „futurotropizmus” volt jellemző. Ezután az angol forradalomig számos radikális vallási mozgalom jelentkezett, amely a két múltbeli vágy-időből merített („retroorientáció”), vagy a harmadik vágy-idő közeli eljövetelét várta, és elutasította a fennálló társadalmi rendet (a státusok megszüntetését vagy szerepcseréjét, egyenlőséget, vagyonközösséget, esetleg közös szegénységet megvalósítani próbálva), az egyházat és ortodoxiát. Az eszményi, isteni rendet akár erőszakkal is megvalósíthatónak vélték a földön, így egyaránt szembekerültek a világi és az egyházi hatalommal.27 Szent Ferenccel kezdődik azok sora, akik szintén az idők folyamán megromlott, eszményi rendet törekedtek visszaállítani, tehát valamiféle „reformatio” volt a céljuk (Pápai Páriz fordításában: „elébbeni igaz formájára hozás”), de ez már nem foglalta magában a társadalmi és állami rend felbontását, hanem elsősorban vallási, egyházi és erkölcsi téren próbáltak javítani, az igazi keresztényi életet és az Istenhez vezető utat keresve. Az egyházi és vallási állapotok, visz- szásságok kritikája sem volt azonban veszélytelen, amint Wyclif, Húsz és Luther pályája is mutatja.28 A „vita apostolica” (Szent Ferenc), az „imitatio Christi” (Kempis Tamás és a devotio moderna mozgalma), a „theologia platonica” (Fici- no), a „philosophia Christi” (Erasmus) és a „sola fide” (Luther) fogalmai, címszavai jelzik a különböző válaszkísérleteket a nyugati kereszténység vallásimentális kihívásaira, vagy másként: a gyógymódokat egy beteg, kollektív félelmektől, szorongásoktól szenvedő civilizáció számára. A sokféle „remedium” (búcsú, a szentségek gyakori vétele, ereklyegyűjtés, jó cselekedetek stb.) között a Biblia mindenekelőtt a bűnbánat, a lelki újjászületés és Istenhez való megtérés magatartásmodelljét mutatta föl, a flagellánsok mozgalma ezt vitte a végletekig. Amint a vágyott idők eszményi és orientáló valóságként hatottak, a középkori utópiák „vágyott helyei” is egyfajta eszményi valóságot jelentettek, amelyek létezésében nem kételkedtek. A meghatározó minta a bibliai földi Paradicsom (a „hortus deliciarum”) volt, amelynek helyét valahol keleten, Ázsiában képzelték 26 Duby, G. 1978. 162-168.; Duby, G. 1987. 132-153.; Lambert, M. 1991.; Emst Werner, E. 1975.; Le Goff, J. 1968.; Klaniczay G. 1990. 115-163. 27 Le Goff írja (Le Goff, J. 1998. 46-50.), hogy a középkori időfelfogás a jelent beékelte a múlt felé forduló retroorientáció és a futurotropizmus közé, s ez utóbbi különösen a millennaristák esetében volt hangsúlyos, akiknek a várakozása a földi történelem utolsó szakaszára irányult. Luther és Kálvin viszont a távoli múltba, az 1300 előtti évekre helyezte a millennium kezdetét. Az előző jegyzetben megadott műveken kívül vö. még: Graus, F. 1974.; Graus, F. 1975.; Aston, M. 1994.; Kalivoda, R. 1976.; Revolte und Revolution... 1975.; Der deutsche Bauernkrieg... 1975.; Dülmen, R. 1975.; Lohse, B. 1969.; Hill, Ch. 1973. 28 Elm, K. 1972.; A Ferencéhez hasonló eszmékkel fellépő Petrus Valdót még eretnekként ítélték el: Pacaut, M. 1969.; Moliat, M. 1987. 107-142.; Lambert, M. 1991. 307-497.; Rapp, F. 1971. 188-207., 243-250.; Southern, R. W. 1987. 409-442.; Chaunu, P. 1975.
