Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
238 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József „civitas terrena” lényegében mint „civitas diabolica” áll szemben az istenszeretet alapján álló „civitas Dei”-vel.17 A Bibliában számos helyen kifejezésre jut, hogy a földi társadalommal, értékrenddel vagy bölcsességgel Isten éppen ellenkezőt képvisel. Frye joggal ír a Biblia kapcsán U alakú elbeszélői szerkezetről: Izrael hitehagyását hanyatlás követi, romlás és rabság, ezután következik a bűnbánat, majd a megszabadítás és felemelkedés nagyjából arra a pontra, ahol a hanyatlás elkezdődött.18 A „fent” és „lent” (a bűnök büntetéseként) ismétlődő szakaszai a Paradicsomtól kezdve váltogatják egymást a történelem végpontjáig, amikor a Messiás elhozza a végső szabadulást és a messiási kor helyreállítja sok vonásában az eredeti paradicsomi állapotot. (A próféták írásaiban alakul ki fokozatosan a végső időszak képe, amelyhez kapcsolódik a holtak feltámadásának, az utolsó ítéletnek és a világvégének az elképzelése.) A hanyatlás és romlás szakaszai a ,jó” időszakok ellentétükbe fordulását jelentik, de különösen közvetlenül a világvége előtt fordul fonákjára a világ. Katasztrófák, rendellenes jelenségek következnek be: a nap éjszaka, a hold nappal fog világítani, a forrásokból vér fakad, a kövek kiáltozni kezdenek stb.19A keresztény időfelfogás hasonló ehhez, az emberiség haladása a történelem és egyben az üdvtörténet kezdőpontjától a végpontig hasonló ciklikus felemelkedéseken és hanyatlásokon keresztül vezet.20 Frye kijelenti, hogy keresztény szemszögből az egész Biblia voltaképpen egy ilyen U alakú történet: az ember a Genezis elején elveszíti az élet fáját és vizét, és a Jelenések könyve végén visszaszerzi őket.21 Az első kiváltságos időszak tehát a paradicsomi bűntelenség állapota, amelynek az első bűn vet véget. A bűnbeesés következménye az emberi és a földi természet megromlása, vagyis a kezdeti állapot mintegy ellentétébe fordul: a természetet és az emberi életet ettől fogva ciklikus változékonyság uralja, vagyis elmúlás és megújulás, élet és halál körforgása a hiábavalóság (vanitas) jegyében. Ehhez társul bűn és büntetés egymást követő láncolata. A földi történet egyes korszakaiban (a bibliai történettel összekapcsolták az ókortól egymást követő birodalmak történetét) a felemelkedésre hanyatlás következik, amelynek oka a bűnben és a természeti ciklusban van (az ifjúság felívelésére az öregség hanyatlása jön). „A 17 Augustinus... 1943.; Freisingi Ottó krónikája 1912., Vidrányi K. 1982.; Somlyói Tóth T. 1980.; Löwith, K. 1996. 211-224.; Eliade, M. 1996. 36-^45. 18 Frye, N. 1996. 285-289. 19 Eliade, M. 1995. 197-213. 20 Az idő- és történelemfelfogásról: Dinzelbacher, P. 1993. 633-663., Le Goff, J. 1998. 31-75., 130-148., 231-272.; Le Goff, J. 1982. 140-169., Le Goff, J. 1977.; Le Goff, J. 1985.; Keen, M. 1988. 124-143.; Löwith, K. 1996. 235-261. Az időfelfogásról írtakhoz még hozzá kell fűzni, hogy a Jézus története köré szövődő egyházi év ünnepköre — ezen belül a húsvét, még rövidebb tartamban pedig minden egyes hét és nap liturgiája - teszi a hívő számára újra és újra megélhe- tővé a kezdettől a végpontig haladó utat. Ezt a ciklikus ismétlődéseken keresztül történő előrehaladást leginkább egy spirálvonal szemléltetheti. Vö.: Bieritz, K-H. 1994. 21 Frye, N. 1996. 285.
