Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében

A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán 221 valahova.2 A munkaviszony tehát a magánszféra egyik személyes jellegű viszo­nya. A normák szerint ez egy kölcsönös kötelességeket és jogokat magában foglaló egyenlőtlen viszony. A következőkben a kölcsönös jogokat és kötelessé­geket, valamint egyenlőtlenségüket szeretném bemutatni, majd azt, hogy milyen egyenlőtlenségek álltak fenn az alkalmazottak különféle csoportjai között.3 Előbb azonban meg kell jegyeznem még, hogy munkaviszonyban állni, se­gédnek lenni, a főnökkel szembeni minden egyenlőtlenség dacára egy kedvező társadalmi pozíciót jelentetett a családfői hatalom alatt álló cselédekhez és az esetről esetre felfogadott napszámosokhoz képest. A segédet - szemben az előb­biekkel - valamilyen szakma gyakorlójának tekintették, aki abban a szakmában esetleg önállósíthatja is magát. Munkájához mindenképpen a szakképzettség képzete kötődött. Számos perben hozott a bíróság ítéletet abban a kérdésben, hogy egy alkalmazott csak bolti szolga-e vagy pedig segéd azt vizsgálva, hogy rendelkezik-e az illető szakképzettséggel, illetve igényel-e munkája szakismere­teket.4 A szakképzettség megszerzését a tanoncidő kitöltése és valamiféle, az ipartestület előtt letett vizsga jelentette. Ezután kaphatott a tanoncsorból felsza­baduló munkakönyvét. A munkakönyveket megszerezni tehát nem volt egyszerű a segéddé válni szándékozók számára. Jelentőségüket mutatja az a küzdelem, amely néha kiadásuk joga körül folyt. A főváros Bárzcy-féle vezetése például több tanfolyamot tartott fenn szociálpolitikai megfontolásokból, amelyek számá­ra megpróbálta megszerezni a kereskedelmi miniszter engedélyét ahhoz, hogy a végzett hallgatóknak munkakönyvét adhassanak. Ez azonban a megfelelő ipar­testület heves ellenállásába ütközött.5 Kik is azok pontosan, akik munkaviszonyban állnak? Az Ipartörvény segéd- személyzetről beszél, ennek egy alkategóriája az iparossegéd.6 Utóbbinak az tekinthető, aki személyes és folytonos szolgálatra van kötelezve egy cégnél (ki­véve a közlekedési vállalatokat, valamint a bányákat) tehát a gyári munkások is. A kereskedelmi segéd az iparos segéd egy alkategóriája, mindazok annak szá­2 Márkus D. 1891-1905. I. köt. 2. kiad. 1893. 1135. sz. döntvény; Márkus D. 1891-1905. VII. köt. 2. kiad. 1897. 12477. sz. döntvény; Kereskedelmi Törvény 193. §. (továbbiakban KT.) 3 Először azonban az érthetőség kedvéért egységesen a segédek helyzetét fogom tárgyalni. 4 Márkus D. 1891-1905.1. köt. 2. kiad. 1893. 1158. és 1163. sz. döntvények. 5 Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara. MOL Z szekció 195. 2754/1913. A főváros a minisz­terhez benyújtandó kérvényéhez támogató szakvéleményt kért a Kamarától. Az az illetékes Ipartestületet kérte fel, hogy a szóban lévő iskolát vizsgálja meg. Az Ipartestület, kimondottan is csupán azért, mert a fővárosi tanfolyamok bezárását nem lehetett remélni, jobb híján a munka­könyv kiadását, ahhoz a feltételhez javasolta kötni, hogy az iskolában valódi mesterek is oktas­sanak, a tanulók tanoncként rendesen szerződjenek el az iskolához, vizsgát pedig az Ipartestület tanműhelyében tegyenek. A Kamara az ipartestületi javaslatnak megfelelően válaszolt a fővá­rosnak. 6 A segédszemélyzet másik csoportja a tanoncok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom