Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében
Body Zsombor A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében A mentalitástörténet újdonsága a társadalomtörténet korábbi megközelítésmódjaihoz képest, hogy nem a társadalmi struktúrákat, mobilitást, migrációt stb. kívánja vizsgálni, hanem azokat a hosszabb távon állandó elképzeléseket, amelyekben az emberek családi, társadalmi viszonyaikról gondolkodtak. A mentalitástörténet érdeme, hogy felismerte: a történeti valóságnak fontos építőelemét jelentik azok az egy-egy társadalmi csoportra vagy szférára jellemző elképzelések, amelyek az élet hétköznapi tényeire vonatkoznak. Születés, szerelem, családi viszonyok, halál, vagy éppen a karnevál, de sok minden más is témája lehet a mentalitástörténetnek. Tanulmányomban a munkára vonatkozó elképzeléseket szeretném bemutatni, ahogyan azok a századforduló Magyarországán az iparban és a kereskedelemben éltek. A mezőgazdaságot nem tárgyalom, mivel ott az ipari-kereskedelmitől annyira eltérő viszonyok uralkodtak, hogy az egy külön vizsgálatot érdemelne. De az ipar és kereskedelem vonatkozásában is csak egy aspektusra szűkítettem vizsgálódásomat: az alkalmazottak és alkalmazók viszonyára. Ez utóbbi leszűkítés a források természetéből adódott. Forrásaimat a munkajogra vonatkozó törvények, rendeletek, valamint munkajogi tárgyú perek jelentették. Elsősorban az ítéletekhez fűzött indoklás volt alkalmas arra, hogy belőlük a főnök és alkalmazott közti viszonyról szóló elképzeléseket kihámozhassam. E jogi jellegű forrásokból következik, hogy nem azt kutattam, mit jelentett a munka az egyes embereknek a maguk életében, hanem a munkaviszony természetére vonatkozó elképzeléseket. A segédszemélyzet szolgálati viszonyát először az 1872. VIII. te. (Ipartörvény) szabályozta. Az 1875-ös XXXVII. te. (Kereskedelmi törvény) is ennek rendelkezéseit tette kötelező érvényűvé. Az 1884-es XVII. te. (az új Ipartörvény) újra szabályozta a kereskedelmi segédek munkaviszonyát s a KT-nek csak az 56. §, 58. §-át és az 59. § utolsó bekezdését hagyta hatályban. Ezek a szolgálatban történt baleset esetén járó illetményeket, a felmondási időt, illetve a betegség miatt szolgálatra képtelenné válás eseteit szabályozták. E törvényeken kívül a joggyakorlatra nézve a döntvénytár jelenti a forrást, amely az ítéleteken, indoklásokon túl az érdekesebb esetekben még a felek - elutasított vagy elfogadott - érvelését is közli.
