Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
Ökuméne a haditáborban - Sandhofen, 1794 211 Saját kora számára ez különösen kivételes és messze mutató megnyilvánulás volt. Hiszen ha egyrészt le is zárultak a reformáció és ellenreformáció közti véres fegyveres összecsapások, az ezeket megtestesítő nyugat- és közép-európai egyházak még ellenségesen álltak egymással szemben. Ugyanakkor a keleti egyházak nem vettek tudomást a más hittételeket követő felekezetekről. Másrészt a korszellemnek a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet során az a deista, sőt ateista ideológia felelt meg, amely a mindenható Isten helyére az önmegvalósító tevékeny embert, a túlvilág helyére a földi létet, a vallási buzgóság helyére a tudományos feltárást, a születési előjogon alapuló társadalmi berendezkedés helyére a szabad versenyes gazdasági alapon létrejövő hierarchiára építőt állította. A felvilágosodásnak nevezett eszmerendszer és a szabadkőművességnek nevezett titkos szervezkedés magában hordta azt a forradalmat, amely elvezetett az Amerikai Egyesült Államok, majd a köztársasági Franciaország megteremtéséhez. Szentes József mind a korábbról örökölt dogmatikus vallási türelmetlenséggel, mind az ő korában érvényesülő kíméletlen vallásellenességgel élesen szembenállva, a teljes vallási tolerancia alapján állt, és így képviselte a testvériség gondolatát, így kívánta közösséggé formálni a vezénylete alá adott legkülönbözőbb féle katonákat. Ezzel, a saját korából messze kimagasló és máig mutatóan példás felfogással kapcsolatosan, a forrást illetően, váratlan útbaigazítást nyújt az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példány belső címlapján alul máig olvasható korabeli, kézzel írott, lakonikus rövidségű megjegyzés: „Ki szedegettetett Eckartsha- usennek munkáiból rövideden.” A ma már teljesen elfeledett ezoterikus bölcselő, Karl von Eckartshausen, korára oly nagy befolyást gyakorolt, ahogyan a jelen példa is mutatja, hogy röviden fel kell idézni személyiségét. Valójában a Münchentől mintegy 30 kilométernyire északnyugatra fekvő Haimhausen Kari nevű tartománygrófjának az udvarbéli Anna Maria Eckharttól 1752-ben született és Franz névre keresztelt törvénytelen gyermeke volt, aki e felvett néven emlékezett szüleire. Bölcseleti és jogi tanulmányait követő tudományos munkássága alapján már 1777-ben tagjai közé fogadta a Müncheni Tudományos Akadémia. Korának felvilágosodást tükröző nézeteiből és főleg szabadkőműves mozgalmából kiábrándulva, a francia forradalom eszmeiségétől és főleg gyakorlatától elborzadva, a trón és oltár megmentésére irányuló publikációs tevékenységet fejtett ki. Ezzel együtt mind inkább a keresztény titkos tudományok felé fordult és azokban mélyült el, azokból tett közzé, főleg teozófiai müveket 1803-ban Münchenben bekövetkezett haláláig. Pampfletektől tudományos dolgozatokon át színdarabokig terjedően rövid élte során 79 önálló alkotása jelent meg. Mindezt megelőzően azonban már 1790-ben megjelentette a máig fő művének tekintett Gott ist die reinste Liebe, vagyis Isten a Legtisztább Szeretet című értelmező imádsággyűjteményét, amely rövidesen 11 nyelven 100-nál több, csak németül
