Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794

Ökuméne a haditáborban - Sandhofen, 1794

207

erre igen kitsin és szűk”, ezért döntése szerint „akarnék egy tizenkét szobából álló kő épületet felállítani”. Ennek szociális vetületét így fogalmazta meg: „Itten kiváltképpen a Törvényt tanulni jövő ifiak, meg nem elégedvén holmi szegény alatson és egésségtelen földházakkal, a Várba és távol holmi Pápista házaknál tartanak szállást, én épületem által az ilyes quartélyokból származandó alkalmatlanságot és egyéb szomorú következést tsak nem elhárítanék, és sok érdemes szüléknek nagy contentumot tehetnék gyermekeiknek erköltseire is vigyázván,”41

Törekvése kútba esését követően gazdálkodásra adta fejét, valószínűleg örökölt városi háza, kertje és pincéje mellé saját felsorolása szerint szántókat, réteket, gyümölcsösöket, szőlőt, csűröskertet és majorságot vásárolt, utóbbin új istállókat építtetett, mivel már 50 marhából álló gulyája, 250 birkából álló nyája és 150 disznóból álló kondája is volt. További fejlesztésre törekedve nem ezekből kívánt eladni, hanem ezeket fedezetként kínálva, egyúttal az esetleg a birtokjogára vonatkozóan szükséges törvényes igazolást is kilátásba helyezve, megint csak „törvényes interesre” hitelt kért, hogy rétvásárlással növelhesse a marhatartásból származó hasznát.42 Ez teljesen a kibontakozó kapitalizmus felfogásának megfelelő és Széchenyi István gróf által később oly elevenen szorgalmazott magatartás mindenképpen figyelemreméltó korai megnyilvánulása volt, hiszen a korabeli modern felfogásról tanúskodó levél 1804. február 8-án kelt.

Az pedig még inkább hangsúlyozandó, hogy a gazdag sárospataki polgárok közé felemelkedett Szentes József, „akinek is szándékom a Publicum javával öszsze kapcsolt hasznos újításokat kivinni”43, megyei táblabíróságot vállalt, sóház és postakocsi-állomás alapításához segítette települését, majd pedig Bécsben az engedélyt kieszközölve, nyomdaalapításra vállalkozott, és a kassai cenzori kirendeltség felügyelete alatt két szászországi nyomdász félfogadásával azt működtetni kezdte. Egyúttal püspökét így értesítette erről az újabb fejleményről: „Ezután már nem kell oly nagy kőtséggel és fáratsággal a nyomtatványok után járni Collegiumunknak. [...] már írhatnak, fordíthatnak, én a szép munkát készpénzen is megvásárlóm tűlök, Magyarul, Diákul, Németül, Tótul, Zsidóul és Görögül nyomtathatok.”44 Viszont a próbamegrendeléskor, mivel a kéziratot nem tudta megvenni, az elkészítendő munkák papírigényére előleget kért, majd pedig siettette a munkabér kifizetését és az újabb megrendeléseket.45

Bizonyára megrendelések hiányában újabb vállalkozásként két hajót is vásárolt, immár a szállítási ágazatban is haszonhoz igyekezett jutni. Százezer forintot is elérő összbefektetése ellenére mégis tönkrement.46 Vállalkozásaival ugyanis

41 Lt. SP, A/XXIX/11,166/182.

42 Lt. SP, A/XXX/11,515/30.

43 Lt. SP, A/XXXIII/12,838/25.

44 Lt. SP, A/XXXIII/12,665/195.

45 Lt. SP, A/XXX1I1/12,838/25., A/XXXIV/13,146/103.

45 Lt. SP, A/XLV 16,489/369-2.