Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
196 Mentalitástörténet Forró Katalin A polgári világhoz fűződő kapcsolata ellentmondásos. A robbantás bűn, s ezzel kizárta magát a számára nagyon fontos tisztességes emberek közösségéből. Azok ellen az értékek ellen vétett, amelyek a korábbi életében vezették, amelyek betartására és betartatására betegesen ügyelt. A kézirat végén a neve után nem csak azt írta, hogy ,/egyenc” hanem azt is, hogy „a polg.é. révszvt.ig.” azaz, a polgári életben részvénytársasági igazgató. A leírásban kerülte elítélése okainak említését. Görcsös igyekezettel őrizte azonban a polgári életnek a börtön falain átszűrődő maradék illúzióját. A leírás szubjektív elemei ennek a törekvésnek a tükröződései. Matuska Szilveszter leírása a steini férfifegyintézetről azon túl, hogy a korabeli börtönviszonyok megismerésének forrása, alkalmat nyújt egy elítélt látásmódjának, gondolkodási sajátosságainak, viszonyulásainak vizsgálatára is. A szerző által leírt és az elhallgatott, a felnagyított és a jelentéktelenné redukált tények, a látszólagos érzelemmentesség arra is választ adnak, milyen társadalmi elvárásoknak igyekezett megfelelni az elítélt, milyen volt a büntető hatalom viszonya a bűnöshöz, s a bűnösé a büntető hatalomhoz. A második világháborúban az addigi értékek megkérdőjeleződtek. A robbantás, robbantási szakértelem érdem lett. Matuska büszke lehetett arra a tudására, ami addig szégyellni való volt. Úgy érezhette, hogy korábbi tettei most átértékelődhetnek, elfogadottá, sőt hasznossá válhatnak. Érdem lesz a robbantás, ha az ellenséget öli meg vele. Ezért is kérte 1942 őszén, hogy engedélyezzék a frontra kerülését.18 Az engedélyt megkapta,19 s október 26-án a váci magyar Királyi 7. Kiegészítő Parancsnokság bevonuló központjának adták át, hogy az a 454. számú munkásszázad parancsnokságához kísérje. Az irat szerint azonban már november 12-én a szegedi börtönbe szállították, ahonnan alkalmi kísérettel november 18-án visszahozták Vácra. Vágya nem teljesült, nem került ki a frontra. 1944 decemberében az orosz megszállás előtt megszökött, aktája lezáratlan. A váci polgárok azonban másként emlékeztek az eseményekre. A Váci Napló 1946. június 22-i számában az első oldalon olvashatunk Matuskáról: „A szenzációs eset úgy történt, hogy amikor a háború már majdnem elérte Vácot, a nyilasok elmenekültek és megnyitották a fegyház kapuit: meneküljenek a fegyencek, amerre látnak. Az átlagosan tizenkét évre ítélt rablók, gyilkosok el is távoztak a fegyházból, de magukkal vitték az egész raktárkészletet. A zűrzavarban betörtek a polgári házakba, több fegyőri karabélyt szereztek, fosztogattak, raboltak és rettegésben tartották a várost, amelynek lakói alig mertek feljönni a pincékből az első napokban. Matuska a fegyházban maradt és kinevezte magát patikusnak [...] A fegyház kórházában rendezte be a lakosztályát, s itt gyűjtötte össze a gyógyszereket. 1945 áprilisában égni kezdett a lába alatt a talaj: menekülnie 18 Váci Hírlap 1942. november 21. 19 PML VO Váci Kir. Orsz. Fegyintézet iratai - Fegyencek tözskönyve, 7840. szám.
