Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
192 Mentalitástörténet Forró Katalin A steini férfifegyintézetet - a korabeli Ausztriában a legnagyobbat mint sok más fegyintézetet, zárdából alakították át. Vegyes rendszerű börtön volt, azaz magán - és közös zárkák is voltak benne. Matuska a közelítés technikáját alkalmazza a leírás bevezető soraiban. A környék, majd a város részletes ismertetésével kezdődik a kézirat. Akár egy színes útikalauzt lapoznánk, semmi sem utal arra, hogy egy börtönleírást tartunk a kezünkben. Mintegy mellékesen jegyzi meg a szerző, hogy Steinben található Ausztria legnagyobb fegyintézete. Az épület leírása aprólékos, még alaprajzot is mellékel hozzá Matuska. A fegyintézet történetét, az épület alaprajzát is ismerteti. A 15-ös számú zárka mellett található egy nyíl, és egy megjegyzés: „innen látható az a táj, amely a füzet elején le van festve”. Tudatosan kerüli az „én zárkám”, vagy „itt raboskodtam én” kifejezéseket, ezzel a finom eufemisztikus megfogalmazással utal csak saját cellájára. A zárkák leírásánál megjegyzi, hogy a közös zárkát nem ismeri, így azokról nem tud írni. A nagyon vágyott polgári világ apró mozzanatokban jelenik meg az elítélt életében. Nem a személyes kapcsolattartás, a levelezés kap nagy hangsúlyt, hanem az apró, a lelket, a fantáziát megmozgató illúziók: a koncertek, a templomi zene, a könyvtár, és a fényképezkedés. Az elítéltek igazgatói engedély alapján a fegyintézet műhelyében készíttethettek magukról magán célra is fényképet. Az illúzió biztosítására „a műteremben van nehány polgári kabát és ing, nyakkendő, ezt ölti magára mindenki, aki képet rendelMás, külső szemlélő számára jelentéktelennek tűnő dolgok nemcsak bekerültek a leírásba, de túl nagy teret is biztosít nekik a szerző. Részletesen - pontos számadatokkal! - ismerteti a Duna vízállását, összehasonlítva a Bécsnél és a Budapestnél mérttel. Az okfejtés végén megtudjuk, miért olyan fontos ez számára. Kiderül ugyanis, hogy az ásott kutak vize - így a börtöné is - ihatatlan. Ennél még érdekesebb a cipőkopással és a spórolással kapcsolatos okfejtése: ,A séta udvar utai hideg aszfalttal leöntött sóder utak cca 80 cm szélességben. A cipőtalp igy puha aszfalton nem kopik oly gyorsan, mint a sóderes kavicson v. betonon. Amit a cipő talpon megtakartanak az bőven fedezi az aszfalt árát. De kevesebb piszok is kerül a zárka padlójára, így csak minden 2 hétben van padló súrolás és így a padlókópás is redukálva van.” Nem a gondolatmenet logikátlansága okozza a megütközést, sokkal inkább a lényegtelen összefüggések felnagyítása. A fegyenc számára fontos momentum az idő. Természetes, hogy ír különböző kedvezményekről, amelyek megrövidíthetik a fogságban töltött éveket, de megjelenik a leírásban az egyetlen autentikusnak számító óra képe is, amely a negyed órákat harangütéssel jelzi. A leíráson belül szűk terjedelmű a börtön igazgatásáról, a fegyőrökről, a szolgálatról szóló rész. Mivel jóval kisebb egy fegyenc rálátása, csak a legnyilvánvalóbb információkat tartalmazza ez a két fejezet. Hiába igyekezett a szubjektivitást kikapcsolni, ez nem sikerült maradéktalanul. Matuska Szilveszter, aki igyekezett jó polgár, példás családapa lenni, azaz a társadalom szabályainak megfelelni, szembesülni kényszerült saját devianciájá
