Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban 175 megkülönböztetésül legalább háromféle lekvárral, vagy krémes, tejszínhabos feltéttel. A krumplit szintén a tálalási mód tette ünnepivé: „krumpli gömbölyűre kifúrva”, „krumpli kerekre kivágva”. A naplóban található receptek és menük egyaránt tanúskodnak az idegenből hozatott nyersanyagok felhasználásáról. Ilyenek a déligyümölcsök, a rákok, a kaviár, a spárga, s a vadhúsok jó része. Róza külön fel is tünteti naplójában a vadkereskedés címét, ahonnan vásárolt, bár tudjuk, hogy saját vadászterületük is volt. Társasági kapcsolatok Érdekes megvizsgálni, kiket tekintett követendő mintának Róza. Bizonyára sokkal több vacsora vagy ünnepi ebédmeghívást kaptak, mint amit a naplóban feljegyzett. Úgy gondolom, csak azokat jegyezte fel, amelyeket a meghívók társadalmi rangja, különleges konyhája, vagy konyhájának és vendégségeinek polgári körökben elterjedt jó híre miatt követendő mintának tekintett. Legtöbbször a már említett sógornő ebéd, vagy vacsora menüit írta fel: „Sz. ebéd” vagy „Szidi vacsora” megjegyzéssel. Milyen volt ez a minta? Hogyan alakult ki? Hoffer Józsefné (Szidi) társadalmi kapcsolatai részben férje révén a helyi gazdatársadalom és a városi igazgatás vezető tisztviselőinek körébe vezettek. Részben szülei és a közvetlen szomszédságukban lakó testvérbátyja - a kiskunfélegyházi főszolgabíró - felsőbb közigazgatási körökbe nyúló ismeretségi köréhez csatlakoztak. A háztartásvezetés és a társasvacsorák mintáját ő a nagy társasági életet élő saját családjából merítette. Szidónia kitűnő háziasszony hírében állt, konyhájában nem ritkán 30—40 fős vendégsereg számára készítették az ételeket. A nyersanyagok ott is döntő többségben a saját gazdaságból kerültek ki. Konyhája tágas, világos, szellős, verandára nyíló helyiség volt, nagy csempe sparhelttel. A cselédszobába beépített búbos kemence a sütés-főzés munkáit is szolgálta. Ez a kettős sütési és főzési technika a naplóban felvázolt háztartásban is jelen volt. Egy olyan átmeneti állapotot tükröznek ezek az évtizedek, amikor a kemence még a polgári háztartásokban is jelen van, de a csempés tűzhely már egyre több ételkészítési technikában jut pótolhatatlan szerephez. Az ebédek menüsorai Szidiéknél levessel kezdődtek, utána rendszerint előétel volt, vagy helyette valamilyen főzött hús, esetleg nyelv körítéssel. Utána tálalták a sülteket körítéssel, befőttel, savanyúsággal; esetleg egy közbeiktatott tésztával, például fánkkal. Sült után következett a torta vagy az egyéb sütemény, majd gyümölcs, sajt, feketekávé.15 A feljegyzett menüsorokból úgy tűnik, ez a sorrend volt a leginkább elfogadott, hiszen a naplóbeli Annánál és Irénkénél is ezt a mintát alkalmazták. A 15 Kiskun Múzeum adattára 96. 5. 1.
