Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
170 Mentalitástörténet Bánkiné Molnár Erzsébet Az itt kialakított életformát tükrözik az 1897-től ismét megsürüsödő, s immár a fontosnak tartott részletekre is kiterjedő feljegyzések. A nagymama halála után bekövetkezett életmódváltás jelentős lépése volt a család új lakóházának felépítése. A gyönyörű eklektikus stílusú egyemeletes házat - amely nem egészen egy év alatt elkészült - Ziegler Géza budapesti műépítész tervezte. Impozáns, köríves, kettős kapuján már megjelenik a szecesszió olyannyira kedvelt magyaros ornamentikája. Az egész épületnek, méretei ellenére van bizonyos ékszerdoboz jellege. A kapun belépő egy széles, zárt, folyosó jellegű kapubejárón keresztül tágas előtérbejutott, ahonnan szépen ívelt kőlépcső vezetett az emeleti lakószobákhoz. Itt helyezkedtek el az ebédlők, a gyerekszobák, a szalon, a férfi szoba, a hálószoba és a konyha is. A földszinten volt az Imre által örökölt patika, amelyet alkalmazottak működtettek. A lakóépület udvar felőli oldalával szemben, bejárattal a Templom utcáról, építették fel a gazdasági épületeket. Ezekben az istálló, a kamrák és a magtárak kaptak helyet. A főépület alatti boltíves pincéket helyiségekre felosztva, különféle dolgok tárolására használták. Az építkezés túllépte az ekkor már takarékpénztári igazgató Hoffer Imre anyagi lehetőségeit. A befejezéshez és minden bizonnyal az új épület berendezéséhez 5000 Ft kölcsönt kényszerült felvenni volt munkaadójától. Biztosítékul épülő házát és telkét kötötte le. Csaknem 9 év kellett a teljes visszafizetéséhez, jelzálog alóli felszabadítása csak 1908-ban vált lehetővé.14 Róza családi és társasági élete két helyszínen bonyolódott, részben a férjével közösen épített 7 szobás családi házban, részben az Imre által örökölt közel- szőlői, nyaraló jellegű házban. Az 1898-ban felépült lakóházban a tényleges lakásszint az épület emeletén volt. A lépcsőfeljárattal szemben helyezkedett el a szalon, ahol az adatközlő unoka szerint mindig hideg volt, mert a gyönyörű fehér kandalló nem tudta a nagy helyiséget befűteni. A szalon berendezése gyöngyház berakásos, fekete mahagóniból készült női íróasztalból, egy 7 fiókos hasonló anyagú keskeny sublótból, egy nagy konzolos tükörből és egy empire stílusú ülőgarnitúrából állt. A garnitúra része volt egy kanapé és négy fotel, továbbá a kandalló mellett négy karosfotel. A szalonból balra nyílt az úgynevezett „úri szoba” vagy férfi szoba, ahol négy bőr klubfotel egy íróasztal, egy páncél- szekrény és két könyvszekrény kapott helyet. Az „úri szoba” mellett az idegenek elől elzárt 12><6 m-es szoba volt, amit kis ebédlőnek neveztek. A nagy ebédlő - utcára néző ablakokkal - a szalonból jobbra nyílt, berendezése tölgyből készült gótikus stílusú 12 személyes ebédlőasztalból székekkel, a két ablak között hasonló stílusú faliórából, az órával szemközti fal mellett egy nagy kredencből, s az oldalfalon elhelyezett tálalóból állt. Egy háló és két gyermekszoba is volt. A gyermekszobák közül az egyik külön a leánygyermek számára. Berendezésükről az adatközlő nem tett említést. A hálószoba ónémet, faragott bútorait a dupla 14 BKML. Kf.lt. I. 452/1898.
