Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
164 Mentalitástörténet Bánkiné Molnár Erzsébet csak becsülni tudjuk. Ehhez egyik ismérvnek a redemptus múltból táplálkozó tekintélyt és az azt megalapozó földvagyont tekintjük. Másiknak, Max Weber viselkedésszociológiai értelmezését elfogadva, az életvitelt, a neveltetésnek, a származásnak és a foglalkozásnak kijáró presztízst.4 Következtetéseim szerint a félegyházi polgárság 400 körüli családból, azaz az összes népesség kb. 6 %-ából állhatott. A birtokkoncentráció - az 1745-ös redempció nyomán kialakult szabadparaszti gazdaságokra visszavezethetően - változatlanul alacsony. 1895-ben a teljes határterület 3452 gazdaságra oszlott, amelyek közül mindössze 80 haladta meg a 100 kh-at, 1900-ra ez utóbbiak száma 96-ra emelkedett. A földbirtoklás a 100 kh-on felüli gazdaságok esetében jelentős folytonosságot mutat. E birtokok 90 %-a a hajdani redemptus családok kezén van, akik továbbra is főfoglalkozású gazdálkodókként, mint földbirtokosok ebből élnek. 1895-ben csupán mutatóban fordul elő e nagyobb birtokosok között olyan, aki nem főfoglalkozású gazdálkodó. A tisztviselők közül egyedül Hoffer Imre birtokolt 100 kh-n felüli területet. A 100 kh-on felüli földterületet birtokoló három ügyvéd közül kettő szintén redemptus család tagja, a város két legtekintélyesebb családjához, a Fazekas illetve a Szabó családhoz tartozott. Rajtuk kívül még egy kocsmárosnak, Bakos Sándornak sikerült 100 holdon felüli birtokra szert tenni. 1000 kh-on felüli birtokkal hatan rendelkeztek. 1829 kh-as birtoka volt Dessewffy Ottó örököseinek, amelyen gróf Dégenfeld Ottó gazdálkodott. 2131 kh-as birtoka volt Sváb Imrének. Három „ezerholdas” földbirtokos ősi redemptus család utóda. A Bánhidy család a legnagyobb redimáló Félegyházán, István, a család seniora 2004 kh-on gazdálkodott. Hasonló múltra tekintett vissza a Szabó család. A család élén az 1895-ben elhunyt altábornagy, József állt, s helyére az 1612 kh-at birtokoló Béla lépett. A Tarjányi család szintén a város újratelepítéséig vezetheti vissza családfáját. A törzsökös és népes redemptus család 6 tagjának volt 100 kh-on felüli birtoka, a legtöbb Józsefnek, 1880 kh. A 19. század végén már szintén törzsökös családnak tekintett Hofferek közül József gazdálkodott a legnagyobb birtokon, 1655 kh-on.5 A századvégen alakuló, formálódó illetve átformálódó helyi polgárság gyökerei a redempcióhoz nyúlnak vissza. Az „ősi” családok vagyont megőrző és gyarapító csoportjai patrícius előkelőséggel őrzik redemptus birtokkal alapozott tekintélyüket. Ez a vagyon bár kisvárosi szinten jelentős, nagyságrendileg nem sorolható a nagypolgárság tőkeerős vagyoni kategóriájába. Mégis a helyi polgárok mintaadó csoportja a már említett törzsökös birtokos családokból alakult ki. E családok tagjait ott találjuk a helyi pénzintézetek igazgató- tanácsaiban is, hogy csak az itt bemutatandó családra utaljak: a Félegyházi Ta4 Weber, M. 1987. 5 Gazdacímtár 1897.
