Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Kertész Noémi: Családi hagyományból irodalmi hagyomány: egy lengyel nemesi emlékirat tanulságai
Kertész Noémi Családi hagyományból irodalmi hagyomány: egy lengyel nemesi emlékirat tanulságai Az 1930-as évek elején halála közeledtét érezvén egy lengyel nemesember elhatározta, hogy mint annyi felmenője, ő is papírra veti visszaemlékezéseit, részben azért, hogy leszármazottainak örökül hagyja a családra vonatkozó ismereteket és legendákat, részben pedig irodalmi ambícióktól fűtve emléket kívánt állítani a Mickiewicz óta búcsúztatott, de a századfordulón még létező nemesi Lengyelországnak. Tervét csak részlegesen sikerült megvalósítania, mert 1933-ban bekövetkezett haláláig csak gyermekkori emlékeit sikerült végleges formába öntenie, ezen a mintegy 90 gépelt oldalnyi anyagon kívül még körülbelül ugyanilyen terjedelmű, részben kézzel írott feljegyzés maradt fenn, ezek zömét portrék és anekdoták teszik ki, amelyeket feltehetően az első részhez hasonlóan szeretett volna a szövegbe komponálni.1 Szerzőnk, Henryk Ciecierski 1864-ben született, a Bug folyó bal partján lévő családi birtoktól távol fekvő Posenben (Poznanban), ahová édesapja a januári felkelés zűrzavarában menekül. Három éves, amikor apja bátyjával együtt Pobikribe magával viszi, édesanyjuk és három nővérük nem követi őket. Henryk születése az utolsó lengyel inszurrekció idejére esik, amely fél évszázadra szerte- foszlatta a függetlenség fegyveres kivívásával kapcsolatban táplált reményeket. Ennek dacára ő is - akárcsak nemzedéktársai többsége - gondos lengyel nevelésben részesül, hogy hozzájárulhasson Lengyelország újjászületéséhez, és legjobb tudásával szolgálhassa majd a hazát. A lengyel államiság visszaállítását már családos emberként, érett fejjel éli majd meg, betegsége mellett minden bizonynyal egyetlen leányának férjhezmenetele és első unokájának megfoganása sarkallja írásra. Emlékírónk abban a hitben hunyja le végleg a szemét, hogy részese és tanúja lehetett még egy világnak, a felosztott Lengyelország nemesi világának, amely - folyamatosan veszítve ugyan súlyából - több mint egy évszázadig fenn tudott maradni, 1918 után azonban végérvényesen átalakulni és megszűnni látszott. Am Henryk Ciecierski családja körében, a családi birtokon búcsúzott az élettől, nem tudván, hogy ő lesz az utolsó, akinek ez megadatik: 1939 szeptemberének végén a Vörös Hadsereg megjelenése a szerző világának nemcsak utolsó díszleteit, hanem megmaradt szereplőinek zömét is eltünteti. Az örökül hagyott szöveg is évtizedekig lappangott, hozzájárulva, hogy a benne foglalt törté- * A tanulmány alapjául a család birtokában lévő kézirat szolgált. i