Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Iván László: "A víz... kiöntéssel fenyeget, ha még néhány lábat árad" - Az 1876. évi esztergomi árvíz
94 IVÁN LÁSZLÓ Első adatunk arra vonatkozóan, hogy Esztergom sz. kir. városban ténylegesen működik távírda, 1865 áprilisából való.10 A táviróhivatal „Morsée ’’-rendszerű gépeket használt, és mint egyszerű középállomás11 a pest-érsekújvári alvonalon, közvetlen összeköttetést tartott fenn Párkánnyal, Bátorkeszivel és Érsekújvárral, illetve a másik irányban Szobbal, Nagymarossal és Pesttel.12 1866-ban szabályozták nyitvatartási idejét: a hét minden napján (azaz vasárnap és ünnepnapon is), a téli időszakban reggel 8 órától, a nyári időszakban pedig reggel 7 órától este 9 óráig állt a közönség rendelkezésére.13 A hivatalt csak valamikor 1868 után kapcsolták rá a Duna túlsó partján futó távíróvezeték-vonalra,14 egy a folyó medrébe fektetett kábel15 közvetítésével;16 addig a táviratok továbbítását a posta végezte.17 tettek: 1867, illetve 1868 őszén, a hivatal tisztjének kérésére, még egy-egy télre való tűzifát szállítottak a hivatalnak. (MNL KEML IV. 1101.a. 1867. november 6-7-i közgy. jkv. 5005. sz. hat.; 1868. október 15-i tan. jkv. 4715. sz. hat.) Annak kapcsán hallunk a távírdahivatalról, hogy annak kezelője - a hosszúra nyúlt téli időszak miatt - eltüzelvén a téli hónapokra biztosított tüzelőfa-mennyiséget, még egy öl tűzifa kiutalvá- nyoztatását kéri. MNL KEML IV. 110l.a. 1865. április 7-i közgy. jkv. 1491. sz. hat. Az 1870. évi állapotok szerint a Pest és Bécs közötti összeköttetést biztosító harmadrendű távírdavonal, amelyre Esztergom is rácsatlakozott, a 204. számot viselte. Magyar Királyi Távirászati Rendeletek Tára 1870/6. sz., május 25., 102. Körösi 2008. 197. Gróf Forgách Ágost, Esztergom vármegye főispáni helytartója Sziklay Józsefhez, Esztergom sz. kir. város polgármesteréhez. 1866. november 11. MNL KEML IV. 1101 .b. 1866. 3. 340. sz. Ugyanis egészen 1868. július elejéig Esztergom sz. kir. város területén nem léteztek „távíróvonalak”, azaz nem állítottak sürgöny-oszlopokat. MNL KEML IV. 11 Ol.a. 1868. július 9-i közgy. jkv. 2079. sz. hat. Forrásainkban arra vonatkozóan, hogy Esztergom és Párkány között, a Duna medrében, távírdakábel létezik, 1860-ban [?!] találjuk az első említést: „Az 1860 évben Esztergom és Párkány közt a dunába fektetett kábel...” Szalay László igazgató (Pesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Távírdaosztályához (továbbiakban: Távírdaosztály). Budapest, 1873. január 27. (Lásda41. sz. jegyzetet.) A kábelt a hajóhíd alatt vezették át. Szalay László igazgató jelentése a Távírdaosztályhoz. Budapest, 1875. április 6. (Lásd a 60. sz. jegyzetet.) A kábel létére figyelmeztető tábla 1872 szeptemberében került kihelyezésre. Scherz Adolf főépítész (Pesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Pest, 1872. október 1. (MNLOL К 170, 12126/1872. sz.) A kábel (kettős vezeték) egyik ere a Pesttel, a másik pedig az Érsekújvárral való kapcsolatot biztosította. A vízből kilépő kábelt, a párkányi oldalon, egy darabig a föld alatt, az esztergomi oldalon, ezzel szemben, egy kőfalú toronyba vezették. Scherz Adolf műszaki titkár (Pesti Távírdaigazgatóság) működési jegyzőkönyve. Pest, 1872. december 12. Melléklet. Alapirat: Szalay László igazgató (Pesti Távírdaigazgatóság) jelentése a Távírdaosztályhoz. Pest, 1872. december 18. (MNLOL К 170, 15468/1872. sz.) A postai úton továbbítandó „sürgönyök és táviratok" feladásánál követendő eljárásnál a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium által kiadott vonatkozó szabályrendelet volt az irányadó. MNL KEML IV. 1101 .a. 1867. július 29-i tan. jkv. 3176. sz. hat.
