Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Horváth Attila: Az Almásfüzítői Timföldgyár 1956-ban, a Timföldgyári Munkástanács tevékenysége
50 HORVÁTH ATTILA A II. világháború előestéjén a háborús felkészülés, de különösen a repülőgép- gyártás rohamos fejlődése következtében Európa-szerte erősen megnőtt a kereslet az aluminiumipari termékek iránt. Hiller József az Alumíniumérc-, Bánya és Ipar Rt. vezérigazgatója vetette fel először 1939-ben, hogy a már működő mosonmagyaróvári timföldgyári üzem után egy második nagyobb teljesítményű timföldgyár építését is érdemes lenne tervbe venni. A háború előrehaladtával megváltozott német állásfoglalás is kedvezett az új gyárlétesítésnek. A német fél kezdeményezésére 1941 júliusában a Bauxit Trust AG. 8 millió pengős alaptőkével megalapította a Dunavölgyi Timföld-Ipar Rt.-t.1' A magyar kormány támogatásával még ebben az évben Almásfüzitőn14, Rach Ernő peijéspusztai birtokából vásárolt ingatlanon megkezdődtek az építkezések. A Budapest-Bécs műút és a Duna közt fekvő területet a nyersanyaglelőhelyekhez - tatabányai szénmedence, gánti és iszkaszentgyörgyi bauxitbányák - való közelsége és a kedvező teherszállítási lehetőségek (dunai víziót, vasútvonal) egyaránt ideálissá tették gyáralapításra.15 Az építkezések a háború végére majdnem befejeződtek, de a termelés megindítására már nem került sor. A potsdami szerződés alapján, mint német tulajdonú vállalatot a Dunavölgyi Timföld-Ipar Rt.-t is jóvátételképpen a szovjet állam kapta meg. 1946. április 8-án kormányközi egyezmény keretében az alumíniumiparban három magyar-szovjet bauxittársaság alakult, többek között 35 000 000 pengő alaptőkével a „Dunavölgyi Timföldipar” Magyar-Szovjet Bauxit-Aluminium Rt., amely vállalathoz az Almásfüzitői Timföldgyár tervezésére és építésére létrehozott szervezet került. Az Almásfüzitői Timföldgyár 1941-ben elkezdődött építését a „Dunavölgyi Timföldipar” Magyar-Szovjet Bauxit-Aluminium Rt. fejezte be, a 60 ezer tonna kapacitású gyárat 1950 őszén helyezték üzembe. A vállalat 1952 szeptemberében a MASZOBAL Magyar-Szovjet Bauxit-Aluminium Rt. része lett. A szovjet-magyar vegyes társaság Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetében lévő Z.338. Dunavölgyi Timföld Ipar Rt. iratállományának fondismertetője. https://www.eleveltar.huAveb/guest/bongeszo?reí=TypeCollection_MNL_11796&tenant=MNL& parenthierarchy=MNL_l 1796%20MNL _11768%20MNL_11298%20MNL_49%20MNL_1 Almásfüzitő: 1958-ig közigazgatásilag Szőny községhez tartozott. A településnév először 1895- ben bukkan fel, amikor az államvasutak Almás községnek és Füzitőpusztának ezen a néven közös megállót létesített. Fejlődése az iparnak köszönhető: 1854-ben már cukorgyár üzemelt itt, az amerikai tulajdonú Vacuum Oil Company Rt. olajfinomítója 1907-től kezdte meg a termelést. Elemi iskolája 1900-ban, művelődési háza 1950-ben alakult meg. Két településrészből áll: Nagykolóniából (Almásfüzitő-felső) és a tőle 2 km-re keletre fekvő Kiskolóniából (Almásfüzitő-alsó). Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint a település 3061 főt számlált, 73,7%-uk az ipari szektorban talált megélhetést. Szűcs Sándor: Az Almásfiizitői Timföldgyár történeti és gazdasági áttekintése. Kézirat. 1986, 1-2. o.
