Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
244 KÁNTOR KLÁRA A kitűzött árverés híre nem okozott nagy izgalmat, hamarosan azonban a választott község által képviselt 243 polgárnak az aláírásával hitelesített és a városi tanácshoz, a királyi biztoshoz valamint a Helytartótanácshoz is eljuttatott felterjesztés némi meglepetéssel szolgált. Ebben annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a nixbrodi térséget holdankénti részletekben, szőlőültetvény céljára kell eladni, így a szegényebb polgárok sokasága is olyan lehetőséghez jutna, ami kiváló jövedelemforrás lehetne nemcsak számukra, de még a módosabb, a nehéz művelésű hegyeken szőlővel rendelkező polgároknak is, akik az ottani szőleiket szívesen elhagynák e sík területen lévő, teljes napsütésnek örvendő és „Kis-Esztergom névvel földíszesített homokos területért ”.114 A beadványt, annak ellenére, hogy nem sokkal a meghirdetett árverés előtt keletkezett, megtárgyalta a tanács és még pártolói is akadtak. Lehet, hogy az ötlet nem volt teljesen alaptalan, hiszen a homoki szőlőművelés inkább képes nagy mennyiségű, mégis elfogadható minőségű borokat adni, mint a hegyvidéki. Ahogy a beadvány példaként hivatkozott is a helyi molnár, Walch Mátyásék egy holdas szőlejére, mely a gyengébb években is megterem száz akó bort. Az előterjesztés szerint a sok kis szőlőtulajdonos családostól jól megélhetne a terméséből, az árvíz miatt eladósodottak kifizethetnék adósságaikat, a többiek pedig vagyonosodhatnának, sőt bizonyos, hogy a legtöbben ki is költöznének oda, hisz országút mellett lakhatnának, ahol mérhetnék boraikat a városi kocsmában. A város is jól járna, mert a térség, mely régóta a „ városi egyenetlenségek csomója ”, gyorsan benépesülhetne, s ezzel a telepítés kérdése végleg megoldódhatna. Végső soron a tanács részéről elutasító határozat született, részben a közelgő árverés miatt, részben azzal az indokkal, hogy már most is sok a szegény, eladósodott polgár, akik biztosan nem tudnák kifizetni a vételárat, nem beszélve arról, hogy a szőlő termőre fordulásáig miből élnének, ha szántóföldjük nincs. További aggodalomra adott okot a tehetősebb polgárok körében, hogy ha nagy mennyiségű olcsóbb bor jelenik meg a városban, az ő hegyi boraik nem lesznek kelendőek.120 Az árverés a kitűzött időpontban, 1842. március 21-én megtörtént azzal - a város részéről ismét nem teljesen átgondolt - feltétellel együtt, hogy egyes árverésre bocsátott ingatlanrészek még bérletben voltak kiadva egészen 1843 végéig. Igaz, az eladást engedélyező helytartótanácsi rendelet lehetővé tette, hogy a vevők, ha akarnak, megegyezhetnek a bérlőkkel az idő előtti lelépésről. Természetesen ez a helyzet újabb konfliktusok forrásává válhatott és vált is. S ha ez nem volt elég, az eladást MNL K.EML IV.lOOl.g. 1842. F. 1. No. 69. MNL KEML IV.lOOl.g. 1842. F. l.No. 69. (febmár 25-i tanácsülésből).