Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
239 A NIXBRODI SZÁLLÍTMÁNY szeget részben a Kamara által előírt katonai ispita, részben - a tanács döntése szerint - a nemzeti oskolák és a tömlőé építésére fordította. A város azt is előadta jelentésében, hogy ezek a kimérések sohasem érintették a közlegelőt, hanem részben a Duna és a táti út közti ,, рос só tás helyet”, részben a Ferencváros hóstád mögötti, dorogi út melletti gyepterületet, a legelő viszont jóval messzebb helyezkedik el a várostól. A fentieket alaposan megfontolva, végül a Kamarának is be kellett látnia, hogy a nixbrodi telepítés terve nem megvalósítható, a város terjeszkedésének más útja is lehetséges. így Esztergom városa 1830. október 20-án kelt, 34921. sz. kamarai leiratban végre elnyerte a régóta óhajtott felmentést Nixbrod betelepítésének - királyi földesura által ráerőszakolt - kötelezettsége alól.109 Nixbrod betelepítése. A harmadik nekifutás. Már-már úgy tűnt, hogy a nixbrodi dűlő hasznosítása végleg megmarad az évenkénti vagy háromévenkénti, árverés útján történő bérbeadási formánál. Hogy mégsem így történt, annak egy természeti katasztrófa, az 1838-as, szinte az egész várost elsöprő jeges árvíz volt az oka. A március 6-án és az azt követő napokban olyan mértékű pusztítást és kárt szenvedett Esztergom városa, amilyent a korábbi évtizedek alatt soha, noha gyakoriak voltak az árvizek. A városi tanács április 20-án tartott üléséből keltezett, a többi szabad királyi városhoz intézett segély-felhívása így festi le a tragédiát: „ ...a legmagasabb ponton lévő 5-6 épületeken, és a szöllő hegyeink alatti száz és egynéhány házatskákon kívül a többi egész város népességének házai vízben úsztak, és így 853 házak közül 614 egészen, 89 pedig felében omlottak össze és csak 150 maradott még állva, de emezek közül is mind annyiak, amellyek vízben állottak, több vagy kevesebb mértékben megrongálva, a még ekkorig állók is összerogy ástál támaszokkal tartogatvák... ”. A kár, nagyságára nézve, „hivatalos becsű” szerint 1 641 270 váltóforint volt. A városnak ilyen mértékű pusztulása s az azt követő újjáépítés, az utcák, közök szélesítése, az ezzel járó kisajátítások, az útépítések, a megrongálódott középületek helyreállítása mind-mind pénzforrások felkutatására sarkallta az egyébként is eladósodott várost. Mivel az Ausztriai Nemzeti Banknál megpályázott kedvezményes, két százalékos kamatú kölcsönt - első ízben - nem kapta meg, a kétségbeesett segélyfelhívásokon kívül saját háza táján kellett körülnéznie. A királyi biztos, a belső és külső tanács, a választott község, s ezek kebeléből kiküldött bizottságok vizsgálódtak a lehetséges megoldásokat illetően. Felvetődött a 4000 holdas városi legelő felosztása a polgárok között és kedvezményes áron történő eladása, a Kis-tó lecsapolása és rétként való eladása, a sátorkői és a dorogi út melletti gyep értéke
