Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
237 A NIXBRODI SZÁLLÍTMÁNY A városban és a környéken nagy várakozás előzte meg az árverést, melyet a felsőbb kormányszervek is figyelemmel kísértek. A kótyavetyézésnek azonban csúfos vége lett, ugyanis mindössze 7 telek kelt el: kettőt Cziegh Ferenc esztergomi, egyet- egyet Smid József, Holdamf Ferenc és Rósz Sebestyén táti, egyet-egyet Klimel Ferenc és Fleid Mihály csolnoki lakosok vettek meg, alig valamivel a kikiáltási ár felett. Összesen csupán 1800 forint folyt be. Az árverezésről szóló beszámoló elmondja, hogy mintegy 70 személy jelenlétében, dobszó mellett megkezdték az árverést az egésztelkekre, magyarul és németül felolvasták a feltételeket, de többen rögtön jelezték, hogy az azonnali fizetést nem tudják vállalni, mert még sem boraikat el nem adták, sem máshonnan nem tudtak pénzhez jutni. Az árverezők, attól való félelmükben, hogy üres kézzel kell hazatérniük vagy nehogy gyanúba keveredjenek, előbb kétheti, majd egy havi haladékot kínáltak fel a fizetésre. Ennek ellenére csak az első hét házhely kelt el, s noha egészen délután két óráig folytatták az árverést, úgy szétszéledtek a vevők, hogy akkor már félbe kellett szakitani azt.106 Menyhárt István aljegyző, aki szintén jelen volt az árverésen, néhány nap múlva egy kilencoldalas javaslattal állt elő, amiben Kis-Esztergom benépesítésének szerinte célszerű és eredményes módjára tett javaslatot. Bevezetőjében azt is előadja, hogy a licitálók kevesellték a dűlőnkénti 4 pozsonyi mérőt, továbbá kifogásolták, hogy rét egyáltalán nincs. Attól is féltek, hogy a környékbeli bérelhető földekre a városiak rájuk licitálnak, végül azt is szóvá tették, hogy a házaik a transennalis út, vagyis a katonaság szokott vonulási útja mellett fekszenek, így jobban lesznek terhelve a katonaság által, mint a városiak, pedig más helységekben lévő, jobb kondíciókkal bíró gazdák is alig győzik, ezért nekik hamarosan el kellene pusztulniuk. Menyhárt javaslata: az egyenjogú polgári státus helyett a kolonistáknak szerződéssel kellene telket adni, s ha majd odakint érdemeket szereztek, beköltözhetnek a városba és nyerhetnek polgárjogot. A terület tehát nem adódna el, a városi lakosság közös tulajdonában maradna, és csak a felépítmények és az ültetvények lennének a lakosokéi. A bérleti díj helyett azonban a városnak hetedet fizetnének, azaz minden termésükből a heted részt, valamint az egésztelkesek igás munkával, a zsellérek gyalogmunkával is fizetnének. Megnövelné a szántók nagyságát dűlőnként 8 mérőre, azonkívül 6 mérő után járó rétet is kapnának valahol a Duna mellett, ahol a többi városlakó tulajdonát nem zavarnák. A Sátorkő tájékán kaphatnának területet gyümölcsöskertnek. Menyhárt meggyőződése szerint Esztergom város így „hajdani szomorú hamvaiból új fényre és dicsőségre... alkalmasabb volna”. 106 MNL KEML IV. 1001.g. 1820. F. 2. No. 17. (október 23.).
