Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
A NIXBRODI SZÁLLÍTMÁNY 235 lábától nyugati irányban húzódik. A kimért területen van egy 9984 négyszögöles darab homokföld, melyet a város magának tartott meg. A szerződés értelmében Laube- réknek jogukban áll Sátorkőn - a várostól való nagy távolság miatt - tanyát építeni egy szobával, konyhával, mely, főleg téli időben, a béresek számára menedékül szolgál. Szigorúan kikötik azonban, hogy soha, semmi körülmények között városi jogot ott nem gyakorolhatnak, s a későbbi tulajdonosok sem bővíthetik tovább az épületet, kertet, kukoricást nem létesíthetnek, állatokat (sem juhokat, sertéseket és más, hizlalt jószágot) nem tarthatnak, legfeljebb a mezei munkák idején, elkülönítetten legeltethetik marháikat. A város tulajdonában maradt részen fákat nem telepíthetnek, egyébként tíz év adómentességet nyernek. A szerződés utolsó pontja szerint az örökösök átengedik a 211 és fél hold Kis-Esztergom dűlőben fekvő földjüket a várható telepítés céljára, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben ez mégsem valósulna meg, visszakapják Nixbrodot.101 A kimérést Sátorkőn is Jaczyg György földmérő végezte el, s az elkészült térkép, valamint a hozzáadott magyarázat „ egyszersmind urbárium gyanánt is szolgál”.102 A hosszú idő után létrejött egyesség lényegében elgördítette az egyik legnagyobb akadályt a telepítés elől, hiszen - érthető módon - senki sem szívesen vásárol bizonytalan státuszú földön telket még jó termőföld esetén sem. 1820-ban tehát újra napirendre kerülhetett Nixbrod betelepítése, immár akadálytalanul. A város ezúttal az előkészítési munkálatokat olyan komolyan vette, hogy már 1819 őszén, a Lauber-ügy lezárását követően, újra felmérette a terepet Jaczyg mérnökkel, aki a melléje rendelt bizottsággal alapos munkát végzett. Igaz, az eredetileg (1794-ben) tervezett egész- és zsellértelkek számán, felosztásán, elhelyezkedésén nem változtatott, azonban a királyi biztosnak véleményalkotásra továbbított iratokban több kisebb, de fontos módosítást javasolt. Ezeket a felvetéseket mind Miklósffy Imre királyi biztos, mind a városi tanács helyesnek és célszerűnek ítélte meg. Ezek közül a legfontosabbak: • a dorogi postaúton levő híd elkészítésének sürgőssége; • a vevőkkel szigorúan be kell tartatni a házak-telkek egymást követő, a mérnök által kijelölt sorrendjét; • a határjeleket a szomszéd községek bevonásával kőjelekre kell cserélni; • a közkutat, melyet még 1795-ben ásattak, de nem sikerült befejezni s azóta rosszindulatú személyek betemettek, újra ki kell ásni, el kell látni a szükséges felszereléssel; MNL KEML IV. 1001.g. 1820. F. 2. No. 17. MNLKEML IV.lOOl.a. 157/1820. sz.
