Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Kántor Klára: A nixbrodi szállítmány. Esztergom-Kertváros betelepítésének kezdetei
229 A NIXBRODI SZÁLLÍTMÁNY Nixbrod betelepítése. A második nekifutás. Nixbrod telepítésének ügye jó néhány évre lekerült a napirendről. A telepítési terv mellőzésének oka nemcsak az időközben kitört francia háború volt, amely a kincstárnak és a város pénztárának egyaránt jelentős pénzügyi teherrel járt együtt, hanem a Lauber-féle nixbrodi földek körüli zavarok, valamint a polgárság egy részének állhatatos ellenkezése. Az ügy aktái a levéltár mélyén pihentek és Esztergom királyi városban sokan reménykedtek abban, hogy ez így is marad. 1799 végén azonban váratlan fordulat következett be. A november 25-én tartott tanácsülésen Bauer Adám bíró ismertette a Magyar Királyi Kamara 15431. számú, október 9-én kelt leiratát, melyben uralkodói parancsra hivatkozva ismételten elrendeli a korábban már megkezdett nixbrodi dűlő megtelepítésének végbevitelét. Utasítja a tanácsot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Kamarát minden, ezzel kapcsolatos fejleményről. A tanács sietve szögezte le határozatában, hogy a rendeletet haladéktalanul ismertetni kell a választott községgel és a jegyzői hivatallal elő kell kerestetni az ügy régi aktáit.84 December 13-án már arról tájékoztatott a jegyzőkönyv, hogy a tanácsi határozat értelmében a Helytartótanácson keresztül - hasonlóan az 1795. december 16-án kelt tanácsi határozathoz - meg kell hirdetni a nixbrodi telkeket az egész országban.85 Úgy látszott, ismét beindulnak Nixbrod csikorgó fogaskerekei. A következő év elején, rögtön az első tanácsülésen egy kellemetlen ügy került napirendre. A Helytartótanács arról értesítette a várost, hogy őfelsége - Missits alispán és királyi biztos vizsgálati jelentése alapján - az után érdeklődik, hogy a városi tanács milyen büntetésben részesítette azokat a személyeket, akik a nixbrodi telepítés ellenzői voltak. Javasolja a leirat, hogy a főkolomposokat: Endér Jánost, Kiss Jánost, Juhász János szűcsöt, Bárány Jánost, Kakas Istvánt, Hangos Jánost, Sípos Józsefet, Király Lászlót, Masing Józsefet és Póts Istvánt, akik a választott község tagjai, valamint Magos Józsefet, Ispány Istvánt, mint elsőrendű bűnösöket, Juhász János városgazdát, Vajda Fülöpöt és Vajda Ferencet mint másodrendűeket, végül Füleki Józsefet harmadrendűként büntessék. A tanács határozata kiemeli, hogy egyes személyek nem büntethetők, mert vagy meghaltak, vagy betegek, vagy egyéb okból utol nem érhetők, a többieket pedig a felsőbb rendelet értelmében nyolcnapi elzárással sújtják, Füleki Józsefet három napra, míg Masing Józsefet felgyógyulását, Magos Józsefet pedig hazatértét követően ültetik le nyolc-nyolc napra.88 MNLKEML IV. 1001.a. 1504/1799. sz. MNL K.EML IV. 1001.a. 1617/1799. sz. MNLKEML IV. 100La. 8/1800. sz.
