Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1749-1755 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 22. (Esztergom, 2014)

Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái - 1751. év

1031. (XIX.418.) Néhai Hajdú András örökösei, valamint Vajda Mihály és Lajtos István közt vita támadt az örökség miatt. Mivel a felek vérrokonok, megkérik őket, hogy próbáljanak meg békésen kiegyezni.

1032. (XIX.418.) Szolcsányi András az elmúlt napokban megverte és súlyosan megsebesítette feleségét. Szolcsányit ezért 50 korbácsütésre büntetik, valamint az orvosi költségek kifizetésére.

1033. (XIX.418.) Flasker Antal városi gondnoknak négy szapu zabot adnak a város számára Pozsonyig kölcsönadott lovakért.

1034. (XIX.418.) Megbízást adnak Pethő Sebestyén árvák atyjának, hogy néhai Hoffner József árva hagyatékának kamatából fizessen ki 3 forint 60 dénárt Pergh Lipótnak az árva ruházatára.

1035. (XIX.418.) Megbízást adnak Vidra András kamarásnak, hogy fizessen ki 3 forint 5 krajcárt a várparancsnoknak az ünnepek alkalmából küldött őzért.

1036. (XIX.418.) Megbízást adnak a kamarásnak, hogy fizessen ki 11 forint 5 krajcárt a verbung házhoz vett két pokrócért és a szalmazsákokért.

1037. (XIX.418.) Jegyzőkönyvbe jegyzik, hogy Kertész Adám nyergesúj falusi postamester kölcsönadott 50 forintot Szailer János özvegyének.

1751. december 20.

1038. (XIX.418.) Szilcz József bíró elnöklete alatt, Zilizy András, Lukácsy István, Knepffl Mihály, Szabó János és Pethő Sebestyén jelenlétében kihirdették néhai Steczka Bemárd kőfaragó özvegyének, Debuin Teréziának végrendeletét.

1039. (XIX.419.) Zilizy András és Lukácsy István írásban jelentést tett Debuin Terézia hagyatékának összeírásáról.

1040. (XIX.419.) A nagyváradi Szilágyi Miklóst a szokásos eskü és polgárdíj letétele után a polgárok közé felvették.

1041. (XIX.419.) Vozár Pál szószóló elmondta, hogy Steczka Bemárd kőfaragó két árváját, Andrást és Teréziát évi 40 forintért magához veszi és tiszteségesen felneveli. A városi tanács így átadja Vozámak a két árvát, a végrendelet 9. és 12. pontjá145