Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Kenyeres István: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése
KENYERES ISTVÁN és király 1578. március 11-i parancslevele, amely szerint Esztergom eleste után a város polgárai részben Komáromban, részben más helyeken húzták meg magukat. A szárazföldi, illetve vízi vámok és a harmincad fizetése alól az esztergomiak városi kiváltságuk okán mentesek ugyan, azonban jelen elűzött helyzetükben be akarják hajtani tőlük a vámokat, a király ezért mentesíti őket a vámok fizetése alól. A másik parancslevél hasonló tárgyú: Mátyás főherceg 1593. április 4-i parancsában megerősítette a menekült esztergomiak vámmentességét. Mindkét parancslevelet kiadásuk évében a Komárom vármegyei közgyűlésen ki is hirdették.23 Esztergomnak azonban ezekkel az oklevelekkel nem sikerült elérnie a szabad királyi városi státus megerősítését; mint láthattuk, a Kovácsi adományáról szóló oklevél elfogadtatásával próbálkoztak csak, azzal is sikertelenül. Az utóbb említett IV. Béla, I. Rudolf és Mátyás főherceg által kibocsátott oklevelekre majd az 1703. évi tárgyalásokon hivatkoznak. Székesfehérvár A középkori oklevelekkel legtovább a székesfehérváriaknak sikerült eljutniuk. 1692 decemberében sikerült kimásoltatniuk a Királyi Könyvekből három, Fehérvárra vonatkozó, egyaránt 1541-ben kelt privilégiumot.24 Ebből kettő 1541. június 15-én kelt: az egyikben Ferdinánd király ideiglenesen Fehérvárnak adományozta a Palota várához tartozó Csórt, Kutit, Gyónt és Isztimért, a másodikban már végleges adományként Vál, Velence, Vereb és Tabajd, Fejér megyei possessiókát. A következő napon kiadott oklevelében pedig megerősítette Fehérvár város összes korábbi privilégiumát, különösen a vámmentességet. A pozsonyi káptalanból előkerült még egy oklevél, amely 1485-ben kelt, és tartalma szerint Székesfehérvár városi kiadvány, amelyben a városba behozott borok kapcsán történik rendelkezés. Ezt a négy oklevelet 1693. febmár 26-án I. Lipót átírta és megerősítette oklevelében, a privilégiumot a Királyi Könyvbe is bemásolták. Kállay István szerint - aki Székesfehérvár 18. századi történetének egyik legjobb ismerője volt, és külön tanulmányt szentelt a fehérvári privilégiumoknak - ezt az oklevelet valószínűleg soha nem kapta kézhez a város, és így nem tudta érvényesíteni jogait.25 Véleményem szerint indif- ferens, hogy kézhez kapta-e a város az oklevelet vagy sem. Hiszen, ha jobban megnézzük, az átírt oklevelek birtokadományokat és egy városi kiadványt tartal23 MOL MKL A 10 1703. Nr. 51. 39-42. o. 24 Johannes Christophorus Koller magyar kamarai registrator készítette a kivonatokat 1692. december 18-án. Uo. 33—34. o. 25 Kállay: Székesfehérvár kiváltságlevelei... 156. o. Kállay közli az oklevelek szövegeit latinul és magyar fordításban is. Uo. 173-181. o. 54
