Várospolitika és közigazgatás - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 21. (Esztergom, 2011)
VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS - Kenyeres István: Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár szabad királyi városi címének visszaszerzése
BUDA, PEST, ESZTERGOM ÉS SZÉKESFEHÉRVÁR SZABAD K1RÁEY1 VÁROSI CÍMÉNEK... városhoz, mégpedig úgy, hogy rövid időn belül Buda után a második helyre kerülte A késő középkori felvirágzásnak az oszmán hódítás vetett véget: Buda és Pest 1541-ben, Esztergom és Székesfehérvár 1543-ban került török kézre. Ezzel 145 évi oszmán uralom vette kezdetét, amelyet csak rövid időre sikerült Pest, Fehérvár és Esztergom esetében megszakítani a tizenöt éves háború időszakában (legtovább Esztergom volt keresztény kézen: 1595 és 1605 között). Bécs 1683. évi sikertelen török ostromával vette kezdetét az oszmánellenes felszabadító háború; még ebben az évben foglalták vissza a Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly által vezetett keresztény csapatok Esztergomot.1 Budát és Pestet 1686-ban,2 * 4 míg Székesfehérvárt 1688-ban szabadították fel a Szent Liga csapatai.5 Ezzel mind a négy város életében új fejezet kezdődött. A városokat, mint ún. újszerzeményi területeket a bécsi Udvari Kamara alá tartozó, 1686-ban létrehozott Budai Kamarai Felügyelőség (Inspektorátus) elnevezésű hivatal alá rendelték, amelyet 1690-ben Budai Kamarai Adminisztrációvá neveztek át.6 A városok újjátelepü- lése ekkor kezdődött meg. Az új lakosság meghatározó része azonban, főként Buda esetében, német ajkú volt, és birodalmi területekről érkezett. Pest esetében jelentős volt a magyar betelepülők aránya, köztük a jogtudó nemesség is képviseltette ma2 Lásd Kubinyi András: Előszó. In Altmann et al.: i. m. 5-9. o. Lásd még Uő: Királyi székhely a késő középkori Magyarországon. In Uő: Tanulmányok Budapest középkori történetéről. Szerk.: Kenyeres István - Kis Péter - Sasfi Csaba. Budapest, 2009, Budapest Főváros Levéltára /Várostörténeti Tanulmányok/, 223—227. o.; Uő: Buda Magyarország középkori fővárosa. In Uo. 229- 240. o. Esztergomra és középkori településszerkezetére Horváth István: Esztergom. In Altmann ct al.: i. m. 9-37. o. A tárnoki jogra, Buda és Pest szerepére lásd ifj. Szentpétery Imre: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok 68. (1934), 510-590. o., különösen 566-567. o.; Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda clestééig (1541-ig). In Gerevich László — Kosáry Domokos (szerk ): Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. 2. kiadás. Budapest, 1975, /Budapest története II. Föszcrk.: Gerevich László/, 164—166. o. A személy- nöki városok kérdésére (nem biztos, hogy csak a fenti három város: Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse tartozott ezek közé) lásd Uő: „Szabad királyi város” - Királyi szabad város. In Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. 1. köt. Budapest, 2006, 59-60. o. ' Csorba Csaba. Esztergom hadi krónikája. Budapest, 1978, 189—194. o. 4 Buda visszafoglalásának tekintélyes mennyiségű irodalmából lásd R. Várkonyi Ágnes: Buda visszavívása 1686. Budapest, 1984. 5 Szakály Ferenc: Székesfehérvár visszafoglalása 1688. május 19-én. In Farkas Gábor (szerk.): Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. Székesfehérvár, 1989, 13-20. o. 6 Nagy István: Budai Kamarai Adminisztráció. (Ofner Cameral Adminsitration). In Nagy István - F. Kiss Erzsébet: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Budapest, 1995, /A Magyar Országos Levéltár kiadványai 1. Levéltári leltárak 9./, 385-392. o. 49
