Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Bencze Cs. Attila: Híradások az esztergomi zsidóságról a helyi sajtóban (XIX. sz. második fele)

Bencze Cs. Attila Híradások az esztergomi zsidóságról a helyi sajtóban (XLX. század második fele) A polgárosodás egyik fokmérője, amelyről e témában általában kevés szó esik, az időszaki sajtó. Holott az újság elterjedtsége, olvasottsága, periodicitása egyrészről, formai és tartalmi jegye másrészről hű tükre korának, főleg annak a kornak, amelyről mai konferenciánk szól. Nem szorul bizonyításra, hogy abban az időben az írott sajtó a makro- és a mikrotársadalmon belül, illetve között az egyedüli kommunikációs csatorna szerepét töltötte be. Bár minden időkben érdekelte az embereket, hogy mi történik környezetükben, valójában azonban a rendszeres társadalmi, nagy- és közép-közösségi kommunikációra, az információk rendszeres és rendszeresített cseréjére a polgárságnak volt szüksége. Elsősorban gazdasági tevékenységéhez gyűjtötte, értelmezte a kapott információkat, de a kisközösségek belső történései, a társadalmi és egyleti események is egyre fontosabbakká váltak számára, mozgásterét, lehetőségeit ugyanis ezek tükrében mérlegelte, eme információk értelmezésével igyekezett - mai szóhasználatban - képben lenni. Különösen fontos volt ez a frissen letelepedett zsidóság számára, ugyanis a jó tájékozottság nem csupán társadalmi biztonságérzetet adott számára, de növelte integrálódási esélyeit is. Kapocs volt közte és új környezete között. Az egyéni érdek, és az embert oly annyira jellemző érdeklődés, kíváncsiság így természetszerűleg fordult a hír-tálaló újság(ok) felé, amely" házhoz szállította", fotelközelbe hozta majd mind azokat az eseményeket, történéseket, amelyek többé-kevésbé érdekelhette, illetve amit önmaga számára fontosnak tartott. Sajtótörténészek jegyezték fel, hogy amikor Horace GreeleyX, a New York Tribüné egyik első "nagy öregjét" fiatal kollegája az újságírás titkáról faggatta, ő így válaszolt: "Mielőtt pennát vennél a kezedbe, mielőtt íráshoz fogsz, tisztában kell lenned azzal, hogy az átlagember számára a saját személye a legfontosabb, a legérdekesebb." Az ön-, vagy csoportmenedzselés - hogy divatos szóval éljek - mind fotosabbá válik tehát egy olyan közegben - lett légyen az patrícius, cívis vagy zsidó polgárság -, ahol a horizontális és a vertikális polgári mobilitás spirálja beindult. Akár tetszik, akár nem, ki kell mondanunk: a kor sajtójában például gyakran olvasható hosszú listák egy-egy gyűjtés "nagylelkű adományozóiról" nem a jótékonykodási kedvet az érdek nélküli cselekvést - tükrözi elsősorban. Észre kell vennünk, hogy indítékainak középpontjában mindenek előtt az ego áll: az én-kép pozitív alakításának vágya. Ki, mennyit adott egyben fokmérője is az egyén társadalmi helyzetének, leképezője vagyoni gyarapodásának, közvetetten tehát jelzés arra, hogy milyen hely illeti (illetné) meg az adott struktúrában. Érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel, ha például összevetjük a virilisek listáját a különböző célokra adományozott összegek nagyságával. Persze, ezek az