Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Gyüszi László, ifj. - Hunyadi Imre: A tata-tóvárosi zsidóság és a polgárosodás
családban határozták meg a védelem alá vehető családok számát, a század első két évtizedére bebizonyosodott, hogy Tatán és Tóvároson nagyobb számú zsidó család is megélhet Mindenesetre az új betelepülni szándékozónak kérvényt kellett benyújtania az uradalomhoz, amelyet a zsidó hitközség vezetői is elbíráltak. Illusztrálás képpen néhány eset: 1810. július 10-én Nobel Ádám héregi árendator kért letelepedési engedélyt, melyet Szent Ivány Antal prefektus engedélyezett 1816. október 26-án Jákob Laser uradalmi pálinkafőző adott be kérelmet leendő veje, Bemard Ábrahám letelepedésével kapcsolatban. Ezt a kérelmet a zsidó hitközség elutasítólag küldte vissza a prefektusnak, aki ezt tiszteletben tartva nem engedélyezte a beköltözést Tatára. 1816. december 31-én Jákob Poszel írt kérvényt, melyet szintén elutasítottak. A korábban említett 1806. évi szerződés mellett a korszak másik nagyon fontos megállapodását 1838-ban kötötte a tatai zsidó hitközség az uradalommal A szerződés 9 évre való megkötése is jelzésértékű, hiszen ilyen hosszú időre még nem kötöttek megállapodást. Ebből az írásból kitűnik, hogy 18 család bírt saját házzal, 105 családnak pedig nem volt saját otthona, így az üyen jellegű adóknak is csak a felét fizette az utóbbi csoport. Az ipar és a kereskedelem lanyhulása miatt az Esterházyak kénytelenek voltak egyes fizetési kötelezettségeknél kedvezményeket adni. Míg az 1806-os szerződés szerint 700 forintot kellett az uradalmi pénztárba fizetni, 1838-ban már csak 490 frt 62 dénár volt a fizetendő összeg. Az uradalom és a zsidó hitközség számára a felemelkedés az 1840-es években következett be. Ennek mind országos, mind pedig helyi szinten volt gazdasági és politikai oka is. Gazdasági tekintetben ekkor már kezdte éreztetni hatását az a változás, melyet Szabad György foglalt össze tanulmányában a tőkés gazdálkodásra való áttérést fejtegetve. Politikai, jogtörténeti szempontból pedig lényeges az 1840. évi XXIX. tc., amely lehetővé tette az ország zsidó lakosai számára a szabad költözködést Ekkor indult meg az újabb zsidó betelepítési hullám Magyarországra és az országon belül is megindult egy népvándorlás. (Erről részletesen ugyancsak Szabó István írt könyvébea) 1841-1945 között pedig megkezdődött a zsidóság rohamos magyarosodási törekvése. Pesten például lelkes zsidók magyarosító egyesületket alakítottak. Az 1840-es évektől kezdve az uradalmi kocsmák egyre nagyobb részét bérlők használták, akik közt több zsidót is találunk. Ennek oka szintén gazdasági, hiszen mind a kocsma épületéért mind az italmérési jogéit nem kevés bérleti díjat kellett fizetni. Az eladásra szánt gabonát is a helyi kereskedőknek adta el az uradalom az 1830-40-es években. Többször előnyben részesítették a Fischer családot, Szervas Leopoldot Titldorf Rupertet, valamint néhány alkalommal a komáromi Munk és Erdáli nevű kereskedőket Az 1820-30-as évek lanyha gazdasága, valamint az uradalom túlköltekezése oda vezetett hogy kölcsönöket kellett felvenni. Aki csak tehette és úgy érezte, hogy
