Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Varga László: Iskoláztatás a zsidóság körében a századfordulón

között a múlt század végén viszonylag új jelenség. Rámutat ugyanis arra, hogy előrehaladottabb életkorban az egyes felekezetek közötti különbségek csökkennek. Meggyőződésünk szerint statisztikailag viszonylag pontosan kimutatható a vallási hagyományok, előírások súlya. Nevezetesen azért, mert a zsidó vallás határozottan megkülönbözteti a férfi és a nő vallásgyakorlását Más szóval a férfiak és nők írni-olvasni tudása közötti különbség tükrözi a hagyományok szerepét Egészen pontosan, ha ezt a különbséget összevetjük, a többi felekezeméi megfigyelhető különbséggel. Karády Viktor többször említett tanulmányában kifejti, hogy a képzettség, vagy inkább a relatív túlképzettség, amiről ma is beszélt, az integráció, az asszimiláció egyik nagyon is hathatós eszköze. Magam is rendkívül fontosnak tartom, hogy a magyarországi zsidóság eminens szándéka volt az integráció, s tágabban az asszimiláció. A zsidóság széles tömegei számára ennek elengedhetetlen előfeltétele az írniolvasni tudás volt Ismét visszautalok egyik kiindulási tételemre, amely szerint a századfordulón az analfabéta kiszorult a társadalomból, az analfabéta zsidó tehát kétszeresen. Ahogy korábbi írásaimban, most sem győzőm tehát hangsúlyozni, az integráció egyik legfontosabb előfeltétele, hogy ne követeljen egyidejű társadalmi felemelkedést. Ez akkor is igaz, ha a társadalmi felemelkedésnek, a mobilitásnak ez a formája, maga is elősegíti az integrációt. Mindez az észak-keleti területek zsidóságát tekintve azt jelenti, hogy amíg az egyik oldalon némi fölényben volt az ott élő népességhez, vagy legalábbis annak átlagához képest, addig az országos átlaghoz viszonyítva nagyon is elmaradott voltak. De itt a meghatározó az, hogy a galíciai zsidót nem hasonlíüiatjuk össze mondjuk a Mosón megyei némettel, hanem, leginkább a mégis csak ott élő ruténokkal, és velük szemben ez a műveltségi fölény szintén kimutatható. Vagyis számukra a főleg rutének lakta vidékhez képest megnyüvánuló, egyértelmű fölény-helyzetük földrajzilag nagyon is behatárolt volt, s így relatív fölényük legfeljebb az egyes egyén, de semmiképpen sem az egész közösség számára tette lehetővé az ország egészébe való integrációt. Szándékaim szerint azt próbáltam igazolni, hogy a képzettségre való törekvés nem egyszerűen zsidó modell, vagyis a zsidóság ilyen szempontból mindössze megelőzi az összlakosságot, pontosabban az összlakosságnak a polgárosodás útjára lépni képes részét Nem egyszerűen az a természetes folyamat idézi elő a kiegyenlítődést, hogy egyfajta telítődés után a különbségek törvényszerűen csökkenek, hanem az is, hogy a magyarországi társadalom túlnyomó többsége maga is polgárosodik, vagyis némi megkésettséggel, követi a zsidó "modellt". De ezt legalább annyira nevezhetnénk lutheránus, vagy német "modellnek" is. Különösen szembetűnővé válik ez a jelenség az első vüágháborút követően, amikor a lemaradó területek és nemzetiségek kiszakadnak a történelmi Magyarországból.