Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)
Haraszti György: Zsidó mecenatúra Magyarországon a polgárosodás időszakában
41. Miklós (Klein) Andor (1880, Budapest - 1933, Budapest) (kitért) hírlapíró, az Est lapok alapítója, szerkesztője és tulajdonosa, az Athenaeum nyomdai és irodalmi intézet irányítója. 1927-től szervező erejét és befolyását a trianoni béke revízióját sürgető Rothermere akció szolgálatába állította. Nagy vagyonából végrendeletében több nemes célú alapítványt is tett - Kempelen i.m., p. 84. és Zsidó Lexikon, p. 604. 42. Baumgarten Ferenc (kitért) (1881 - 1927) esztétikus, német író. Baumgarter a magyar irodalomban azzal tette a nevét halhatatlanná, hogy mintegy egymillió pengőt kitevő vagyonát a magyar írókra hagyta. E hagyaték egyike volt a legnagyobb magyar kulturális alapítványoknak, s kamatait olyan írók kapták, akiknek a munkássága csak eszmei célokat szolgált Az alapítvány vagyonkezelői Babits Mihály és Basch Lóránt ügyvéd voltak. Az első Baumgarten-évdíjat 1929 januárjában osztották ki tíz magyar író között, akik fejenként négyezer pengőt kaptak. - Zsidó Lexikon, p. 95. Aki a kákán is csomót keres, az persze talál is, egy 1943-ban, a Magyar Út-bm megjelent cikk támadta az alapító "álobjektív itás"-át mivel szerinte "... a két háború közötti évek szellemi életére jellemző volt, hogy egyetlen jelentősebb díj serkentette az irodalmat és a tudományt az is zsidó alapítvány volt amely voltaképpen a "zsidó fajvédelem" érdekeit szolgálta, hiszen alapszabálya kimondta: "a jutalmazásra érdemes író vagy tudós mentes kell legyen minden faji elfogultságtól..."" - Juhász Gyula, Uralkodó eszmék Mgyarországon 1939-1944 (Budapest Kossuth Könyvkiadó, 1983.), p. 134. 43. Egy szegény, évszázados elmaradottságát még nem igazán leküzdő országban a jőtékonykodók, műpártolók száma természetszerűen korlátozott volt "A budapesti közönségnek körülbelül ugyanaz a rétege látogatta az összes kiállításokat, az Operaház előadásait a filharmonikus hangversenyeket az összes színházak összes előadásait, ez vásárolta az új irodalmi műveket ez volt a közönsége az irodalmi társaságok előadásainak. A közönségnek ez a rétege, amelyet ilyen sok oldalról vett igénybe a kultúra támogatása, nem volt éppen kicsiny: mégsem volt elégséges ahhoz, hogy az egész ország művészeit táplálja." - Lyka Károly, Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig! (Budapest: Corvina, 1983), p.21. 44. A középrétegek növekvő szerepét jól mutatja - bár ezt inkább a nagypolgároknak tulajdonítja megfeledkezvén a közönségről - a következő idézet modern törekvések fölerősödéséről: (A modern képzőművészeti irányzatok térhódításának eredményeképp 1907-ben szerveződik meg)"... a KÉVE: A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete majd ugyancsak 1907-ben itt állít ki először a MIENK: a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre. 1908-ban jön létre&Magyar Képzőművészek Egyesülete és a Magyar Grafikusok Egyesülete, 1910-ben az akvarell- és pasztellfestőké. 1909-ben újabb kiállítási helyiség nyitja meg kapuit a Rózsa Miklós szervezte Művészház. A művészeti modernséget győzelemre vivő MIÉNK festőinek széles szövetsége is tovább osztódott, amikor kivált belőlük Kernstock Károllyal az élükön az ún. "Keresők" csoportja, amelynek tagjai a második kiállításuktól kezdve "Nyolcaknak" nevezték magukat. Kiállításaikra modem költőket hívtak meg verseik felolvasására. Nyitottak voltak a Huszadik Század radikális értelmiségiéinek a magyar társadalmat modernné, polgárivá reformálni akaró eszméi előtt elfordultak a szubjektív individualizmustól, s új művészeti hitvallást követtek: Vart pour Vart helyett egy új társadalom megszületésében kívántak segíteni. Eközben a magyar festészetet Cezanne-i, fauvista, kubista és expresszionista hatások átvételével gazdagították. Természetes művész szövetségeseiknek az 1908-ban megindult Nyugat íróit tartották, míg filozófiailag az akkor még polgári Lukács György és Fülep Lajos esztétikájához vonzódtak. Mecénásaik és megrendelőik ugyanabból a döntően zsidó pesti nagypolgárságból kerültek ki, amely az ország gazdasági, infrastrukturális, műszaki és pénzügyi modernizálódását megvalósította az 1910-191 l-es években busás tiszteletdíjakkal jutalmazta villáinak a modem festészet remekeivel történő feldíszítését. - BériLichtner János, Együttélés. A zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében 17901918, (Budapest Argumentum Kiadó, 1995.), pp. 136-137. A zenei élet változásairól: (Forradalom zajlott le ezidőben az ország és Budapest zenei életében is.) "... kibővült a zene szogálatában létrejött intézmények köre,... a Zeneakadémia új Liszt Ferenc téri palotája Budapest új, a korban legmodernebb nagy hangversenytermének is hajlékot ad,... 1910-ben a 25 fővárosi polgári iskolában megindul a tanulók heti háromszor egyórás négyfős csoportokban folyó hegedű- és zongoraképzése,... 1913-ra már száznál több zenetanár képez 1700, a felvételi vizsgák rostáján átment gyermeket— 1912-ben fővárosi felsőbb zeneiskolát szerveznek, és ebben az évben már 21 zeneműkiadó, illetve zeneműkereskedés áll a zeneműkedvelő polgári lakosság rendelkezésére... megalapítják ^Népoperát, és egy 3200 nézőt befogadó épületet kap a (mai Erkel Színházat),... a főváros
