Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

asszimilációjának története s innentől bizony közönséges idiótának tűnnek azok a zsidók, akik - mintegy illúziókba ringatva magukat - annak idején ezt az utat választották. Az integrációs logika pedig nem lesz erősebb attól, hogy az asszimiláció történeti érvényességét kétségbe vonja. S egyáltalán. Úgy tűnik, hogy ha és amennyiben az integráció egykor nem artikulált vetületeit kívánjuk feltárni, akkor sokkal inkább a kidturális és történeti antropológia módszerei és területei lennének célravezetőek illetve tanulmányozandók (a mindennapi élet, a családi kultúra, stb.), mintsem az emancipációval és a recepcióval való kilátástalan ütközés. Azért kilátástalan, mert az emancipáció alternatívája a jogfosztottság, a recepció alternatívája pedig a kitaszítottság. Magyarországon erről szólt évszázadokig a zsidóság története és aligha hiszem, hogy ez örömmel és megelégedettséggel töltötte volna el a történet egykorú szereplőit Amikor lehetőség kínálkozott rá, nem véleüenül voltak érdekeltek az emancipációban és recepcióban, hiszen polgári s emberi méltóságot csak így nyerhettek. Nem idióták, hanem nagyonis vüágosan látó embereknek bizonyultak s minden XX. századi retorzió, elnyomatás éppenhogy a múlt században kiharcolt méltóság eltiprására irányult! Úgy tilnik, hogy az integrációs felfogás - ami a maga artikulált módján Magyarországon sajátlagosan jelenkori - a hagyományos módszerekkel nehezen tudja megtalálni a maga történeti vetületét. Vélhetőleg többek között azért, mert az anyag is nehezen viseli el az utólagosan kialakított szempontokat s persze a szerzők sem mindig ott keresnek, ahol találnának is valamit. Azt az utat választják, hogy inkább az egyszer megtörtént történelmet kérdőjelezik meg - ahelyett hogy elismernék: a hazai zsidóság története sem az asszimiláció, sem a disszimiláció, sem az integráció érvényességét nem vonja kétségbe. Persze mindegyik kifejtésében részben más és más módszerekre van szükség s az integrációs logika sokkal nehezebb helyzetben van a múlttal, mint a jelennel szemben. A múlt esetében hajlamos a torzításra, hiszen funkciója inkább egy új, eddig nem megfogalmazott zsidó interpretáció, mintsem a szakszerű történelemértelmezés. A történelem ebben az esetben vagy csupán illusztráció, vagy felejthető realitás. Úgy tűnik, az integrációs felfogás legalább annyi, csak más természetű nehézséggel néz szembe, mint az asszimilációs és disszimilációs értelmezés és magatartás. Az asszimiláns - ha mértéket téveszt - elveszti zsidóságát, a disszimiláns hajlamos felejteni a diaszpóra kulturális interaktivitását; az integráció - túlfuttatott formájában - rasszista ízű megközelítéssé silányulhat. Döntött-e a történelem? "Az Egyenlőség a hazai zsidóság itthoni jogait, beilleszkedését szolgálta, az egyenjogúságot, a diaszpórát, a Múlt és Jövő a zsidó haza és zsidó állam eszméjének ébrentartását. Olvasói, hívei voltak mindkét lapnak, mindkét irányzatnak. A történelem, Hitler nemzeti-szocialista Németországa és Magyarország nem igazságot tett a két tábor között folyó vitákban, csupán döntött, tragikus kegyetlenséggel." (I. kötet, 332.old.) A döntés - szemben a fenti állásponttal - nem született meg. Mindegyik logika