Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

az érvényesülés feltételévé teszik a magyar nyelvtudást Nem öntörvényű zsidó lépésről, hanem - megintcsak - kulturális, politikai, társadalmi érdekfelismerésról van szó - annál is inkább, mert az 1840. évi XXIX.tc. a honi zsidók jogait jelentősen tágítja. Nem lehet tehát a köztörténetből kiszakítani a zsidóság történetét mert ha így tesszünk, akkor félrevezető megfogalmazásokhoz, hamis, soha nem volt társadalmi pozíciókat sugalló beállításokhoz jutunk. Súlyosabb a helyzet ha a kizárólagosan öntörvényű zsidó képét a személyektől is számonkérjük. Itt már egyszer előítéletté válik a fogalmi kezelhetetlenség. Nem állíthatjuk - történetesen Ballagi Mórról -, hogy merő karrierizmusból azért keresztelkedett ki 1843-ban, mert három évvel korábban az Akadémia tagja akart lenni. Nincs jogunk koncepciónkat ráerőltetni az egyes ember sorsára, mert így pusztán elfogult előítéletesség, a tényeket nem tisztelő megfogalmazás és nem az elemi szakmai tisztesség lesz a következmény. Az emberi viselkedés megítélése, kiszakítása a történelem valós közegéből és persze az elfogultság egyvelege más esetben is elbizonytalanít A "derék"-nek titulált Schwab Lőw rabbi esetében elnéző értetlenkedést vállt ki, hogy az osztrákoknál feljelentette a zsidó vallási reformtörekvéseiről ismert radikális demokrata Einhomt. Pedig Schwab egyáltalán nem nevezhető "derék" férfiúnak s értelmetlenség elnézőnek lenni vele szemben. Ő egy fenyegetett kisebbség egyik vezetője, aki mikor a magyar kormány az úr Pesten, - egy nappal azután, hogy Görgei bevette Budát - neki gazsulál, akkor, amikor Bach az úr, nála akar jó pontot szerezni. A rabbi a mindenkori politikai hatalomhoz lojális - igaz, néha ez gusztustalan formákat ölt Nem a morális megítélés - a viselkedés megértése lenne a cél. Igaz, ez csak akkor lehetséges, ha a szereplőket nem kiszakítani, hanem belehelyezni kívánjuk koruk és saját kisebb-nagyobb közegük történéseibe, viszonyaiba, azaz pontosan ellenkezően járunk el, mint ahogy ezt az idézett megfogalmazások jelentik. De a történelem- és társadalmonkívüliség utópiája nem csak a személyek, hanem az intézmények tevékenységének megítélését is könnyen normatívvá teheti. A pesti hitközség "nem megfelelő reakciója" 1944-ben példázza ezt Hiszen akár fél évszázad után, tudva a budapesti zsidóság jelentős részének egyedülálló megmeneküléséről egyfelől és számtalan áldozatáról másfelől, van-e bárkinek morális és történeti jogcíme arra, hogy ítéletet mondjon, utólagos tanácsokat adjon? Ezt a Kasztner ügyét tárgyaló izraeli bíróság sem merte megtenni. De úgy látszik, mégiscsak van, aki tudja, mi lett volna a "megfelelő reakció" két - a német és a magyar - állam apparátusával szemben, ott a Síp utcában. Nagyobb óvatosságra lenne szükség a halottak minősítésénél. Azt is mondhatnám, több történetiség és kevesebb kivagyiság vagy - másként szólva - ideológia tűnik kívánatosnak, s persze némi bölcsesség sem ártana, hiszen sajáüagosan a zsidóság története sokszor olyan rossz helyzetek története, amikre nincs jó válasz. Az élők arroganciája pedig bizonnyal még csak rontani tud a dolgon.