Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Gerő András: Új zsidó múlt

pesten? De mert azokat, akik a modern nagyvárost, épületeit és szellemi életét, hangulatát és jellegét létrehozták, zsidónak minősítette és ezzel magyarságukból is kitaszította - mit kitaszította: elpusztította - az antiszemitizmus, a népirtás: zsidónak minősül müvük is, visszamenőleg." (II. kötet, 634.old.) A józan ész és a modem munkamegosztás képzettséghez, tehetséghez kötődő követelményei azt diktálják, hogy házat építészként lehet építeni - pusztán azért, mert valaki zsidó, még nem tud tervezni. Továbbá: művészként, különösen egy meghatározott nyelvi kultúrában - történetesen a magyarban - mozogva a komédiás nem zsidóként, hanem komédiásként minősül. Épp úgy, hogy a villamosvezető esetében is irreleváns, hogy evangélikus-e és a doktor esetében sem fontos, hogy német-e a származása. Egyáltalán: a modem munkamegosztás egyik leglényegesebb eleme, hogy megtanulható képzettségek és nem egyéb dimenziók mentén szerepelnek benne az emberek/Természetesen számtalan szociológiai-kulturális tényezőtől függ, hogy mely csoportokból rekrutálódik egy-egy foglalkozás, de amikor az emberek már művelik, akkor tehetségük és felkészültségük játssza a domináns szerepet, így tehát egyszeren értelmetlen kijelentés az, hogy valaki egy házat mint zsidó épít, avagy egy szerepet színészként és nem zsidóként játszik el. Mégis, mi az értelme ennek az értelmetlenségnek? Nem más, mint az, hogy egy asszimiláns kultúrát utólag szétbontsunk zsidó és nem zsidó elemekre és ahelyett, hogy a kiválasztódás történeti-szociológiai szempontjaival bíbelődnénk, megteremtsünk valamiféle racionálisan és történelmileg nehezen indokolható külön zsidó jelenlétet. A jogcím bevallottan is későbbi: a faji-antiszemita logika visszavetítése az ezen metszetben nem gondolkodott s nem is így működött közeg világába. A dacosan felvállalt, értelmetlenségbe és ahistorizmusba torkolló zsidó azonosságtudat, egyfajta átfordított faji-antiszemita logika visszavetítése. Megintcsak problematikus az asszimiláció és a modernitás tényleges történeti menetére ráerőltetni az integratív fogalmi kísérletet - az akkor élt emberek helyett nem mondhatjuk meg nekik, hogy zsidóként és ne mérnökként tervezzenek. Ahol nincs "zsidó", ott ne is keressük. Hogyan minősítsük? "Az orthodoxia fenntartásai az (1868/69-es) Kongresszus szervezeti változtatásainak lényegét illetően indokoltak voltak. A modernizációs alternatívát jellegzetesen a keresztény - nem polgári, hanem keresztény - állam állította fel a polgárosodó zsidó társadalom számára: egyenjogúság, de akkor a zsidóságnak csak vallási arculatot kell felöltenie, vagy pedig a zsidóság mint életforma, de bizonyos elszigetelődés árán, s minden erőteljesebb kulturális modernizáció nélkül." (I. kötet, 174.old.) "A (recepciós) törvény azonban a korábbi állapotokhoz képest rontott a helyzeten azzal, hogy csak Magyarországon szerzett képesítéssel engedélyezte a lelkész (rabbi) működést... A zsidóságot mondhatni nemzeti egyházzá tette. S akaratlanul bár, de közvetett következménye volt, hogy gyanakvást ébresztett a zsidó élet minden olyan mozzanata iránt, ami nem fért be a vallás fogalmába. A recepció, amelyért a hitkö-