Évkönyv 1995 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 3. (Esztergom, 1995)

Szemelvények a Megyei Levéltárban őrzött dokumentumokból

Részletek dr. Welsz Izsák rabbinak Kossuth Lajos születése centenáriumán elmondott ünnepi beszédéből. A méltatás 1902. szeptember 18-án hangzott el az esztergomi zsinagógában. (Jelzet: Esztergom és Vidéke-gyűjtemény, 1902. szeptember 21., 3. o.) (...) ő a nép embere, törekvéseinek céljára nézve, fáradozott a népért, azért milliók ót apának nevezik, imádják, bálványozzák mint senkit még elótte. Ó egy szétszaggatott előjogok és kiváltságok várfalai által egymástól elválasztott osztályokból álló embertömegből egységes népet alkotott, e népből önálló nemzetet, szerezve független kormányt, igazi népképviseletet és más, önállóságot biztosító intézményeket, szabaddá tette a népet, a szót, a gondolatot, a földet, megsemmisítette a kasztrendszert, eltörölte a kiváltságos osztály előjogait és igy biztositotta jövőjét Nem sikerült ugyan, az elért eredményeket tartósan biztosítani, mint a Mózes által hozott törvénytáblát, úgy ezek is eltörtek és eltöröltettek a reactio gyászos korszakában, de a mint a későbbi törvénytáblák az elsőkkel megegyeztek, ugy a Deák Ferenc által létre hozott törvények a Kossuth által lerakott alapokra emeltettek és igy a jelen politikai szervezet az ő nevéhez fűződik. Mózes szellemében járt el Salamon, a bölcs király, az első jeruzsálemi templom építője, midőn a nemeslelküsége és fenkölt szelleméről fényesen tanúskodó felszentelési imában nem csak a zsidóhitüekért imádaozik, hanem igy szól: és az idegen, a küldölfí, más hitű, aki nem zsidó népből való, ha imádkozik itt, hallgasd meg imáját és teljesítsd kívánságait - Dy szentélylyé akarta Kossuth Lajos a magyar alkotmányt tenni, melyben minden hitű ember találjon helyet és élvezze a jogokat, ki nem felejtve a zsidókat sem, kikről igy nyilatkozik: "A zsidó gyűlölet a középkor sötétségének hagyománya és az egyenjogositás elmulasztása folt volna a nemzet becsületén." De már előbb az 1847 évi dec. 8-án az országgyűlésen ezeket monda: "Bár a más ajkúak is ily hajlamot tanusitanának nemzetiségünk előmozdítása tekintetében.(...) A régiek bölcsesége két nézetet vall. A nemzedék olyan mint a vezér, a vezér olyan, mint a nemzedék, a mely ellentét igy oldható meg: "Minden nemzedéknek oly vezére van, milyenre szüksége van és a milyent a szükségletek követelnek, - de más részről, ha a vezér ezt felismerte, feladata befolyásolni, átalakítani a nemzedéket az erőket mozgásba hozni és céljai elérésére érvényesíteni. Kossuth nemzedékének szükséges volt ily erélyes, generális vezérre. Mert a szabadságérzet, a nemzeti öntudat, függetlenség utáni vágy, a magyarnak ezen veleszületett erényei, a sok száz évi elnyomás által kihaló félben voltak, megkövültek vérében és egy rabszolgaszerű tompultság fogta el a sziveket, ezt érezte érezte Kossuth Lajos. Az ő érdeme, hogy megismerte, tudta, hogy e tetszhalál igazi halállá válik, ha ez tovább tart és csodákat tett, mint Mózes, a vizet vérré, az erekben folyó közömbösség vérét lüktető, pezsgő vérré változtatta, a közöny jégkérgét szétrepeszté és a sziklaszirteket meglágyította és a tetterő, áldozatkészség, buzgó forrásokat fakasztott és mindazt a bűbájos szó varázsbotjával, a mi őt a magyarok Iezaiásává teszi. (...)