Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kántor Klára: Az 1797. évi insurrectio szervezése Esztergom vármegyében

örökségek, vérekkel megpetsételték, nem tagadhattyuk meg tehát Fiúi kötelességünket, hanem tartozunk a következő Maradéknak minden fogyaték és hiba nélkül megőrizni örökségünket."

4 A pozsonyi diétára összesereglelt magyar nemességnek e - Vántsai kanonok által némi pátosszal tolmácsolt - magasztos elkötelezettsége az uralkodó iránt nem volt teljesen önzetlen. A "primae nonus"-ban lefektetett széleskörű nemesi szabadságjogokkal szemben ugyanis egyedül, mint a nemesség egyetlen kötelessége, állt az ország védelmének kötelezettsége, az insunecito, s a nemesi adómentesség fenn tarthatásához célszerű volt gyakran hivatkozni erre az ősi, önkéntes "vérrel adózás"-ra. Az insurrectiot törvénycikkelyek sokasága szabályozta. A nemesi felkelést még az állandó hadsereg felállításakor (1715:8.lc.) sem törölték el, ennek áraként mondott le a magyar nemesség az állandó nemzeti hadsereg felállításáról. Az említett törvénycikk kimondta, hogy "Minthogy a nemesek... (bármilyen tiszlű, méltóságú és állású személyek legyenek) az ország védelmére katonáskodni, tehát személyesen felkelni s illetőleg saját bandériumaikat előállítani és kiindítani tallóznak, ezt O császára és királyi szent felsége, valahányszor szükségesnek itéli,...a törvények élteimében, mostantól jövőre is megkívánhatja és kövelelheti."

5 A nemesi felkelés intézménye már ebben az időben is egyre kevésbé képviselt komoly katonai erőt. Ezi a felismerést maga az idézetttörvénycikk is megfogalmazza, mondván "Minthogy azonban csupán ezzel emez országot elegendőképen megvédelmezni nem lehetne,... bcnszülöttekből és külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani,,." Az 1796-os országgyűlés nem csupán az - addigra meglehetősen devalválódott - felkelést ajánlotta lel az uralkodónak, hanem igen jelentős mennyiségű subsidiumot, "Hadi Segéttség"-et is, mely alábbi igen súlyos tételeket foglalta magában: a reguláris hadsereg számára 50.000 újoncot, 2.400.000 mérő gabonát, 3.760.000 mérő zabot, 20.000 ökröt, 10.000 lovat, összesen mintegy öt és fél millió forint értékben. E hatalmas összegnek a vármegyékre történő arányos felosztását még az országgyűlési bizottság végezte el, s ennek értelmében Esztergom megyére az alábbi mennyiségek vettettek ki: 20.000 pozsonyi mérő gabona, 25.000 p. mérő zab. melyből - mivel választani lehetett - 2560 p.m. gabonát és 10.344 p.m. zabot természetben, a többit képszpénzben, ül. 188 db ökröt és 94 db lovat fog kiállítani. A megajánlott regrutákból pedig 275 fő esett a megyére.

6 Esztergom megye április 12-én délután 4 órakor kapta meg a nemességét fegyverbe szólíló királyi leiratot, melyet rendkívüli futár hozott. Az ünnepélyes hangvételű uralkodói levél fölemlíti, hogy az ellenség már az örökös tartományokat dúlja, Magyarország közvetlen szomszédságában, ezért is kötelessége a magyar nemességnek fegyvert ragadni az ország és az uralkodóház védelmére, amely bizalmát mindig is a nemesség ősi virtusába és hűségébe vetette. Ezen emelkedett hangulatú bevezető után közli, hogy - az ország közigazgatási beosztásának megfelelő - négy kerület élére kinevezte a parancsnokokat, s eszerint hg. Eszterházy Miklós a dunántúli, gr. Pálffy Miklós a dunáninneni, Mészáros János ulánus ezredes a tiszáninneni és Splényi Gábriel gyalogezredtulajdonos a tiszántúli kerület felkelő vármegyéinek parancsnoka lett. Az egész ország felkelő hadserege élén a nádor, mint főkapitány, jelen esetben a király öccse, József nádor áll. A leirat rendelkezik afelől is, hogy a megyék seregei zászlóaljakba rendeződve, saját jelvényeik és zászlaik alatt és az 1545. évi 20. tc. értelmében lehetőleg saját tisztjeik vezetése alatt vonuljanak hadba.

7 A fentiek éneimében tehát Esztergom vármegye - lévén dunáninneni kerület - Pálffy Miklós parancsnoksága alá került.*