Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és történelem

Dr. R. Várkonyi Ágnes Személyiség és történelem Bottyán János döntései Bottyán János pályájáról az elmúlt években elég sok új dokumentum került elő. Még több a korszákról, működésének területeiről feltárt új ismeretanyag, a személyiségét megvilágító új szempont. Elég megemlítenem a beható vizsgálatokat a végvári társadalomról, a kereskedelemért vívott vállalkozásokat, a politikai kultúrák izgalmas gazdaság- és mentalitástörténeti elemzéseit. Külön fejezetet kívánna a törököt visszaszorító háborúkkal foglalkozó gazdag hazai és nemzetközi irodalom anyaga, tanulmányok sorát Rákóczi államának reformjai Mindmegannyi bizonysága, hogy a magyar történetírás milyen következetesen igyekszik kitörni a háború után rákényszeríteni próbált egyszínű szürkeségből, és új módszereket, új látásmódokat honosított meg. Bottyán történelmi útja azonban nem épült be a korszakot az eddigieknél hitelesebben, szélesebb összefüggésekben vázoló történeti ismeretekbe, nem tudatosodott az a jó kapcsolódási pont, amit többek között Bottyán személye is megtestesíthetne a hazai és a régióbeli, nemzetközi történetírás között. Tárgyszerűen fel kell tennünk tehát a kérdést: mi ennek az oka? Mi az oka, hogy a kortársak Bottyánról alkotott véleményét közlő forrásokat a történetírók generációi nem a tudomány igényével vizsgálták, mert vagy átvették, vagy fölényesen elvetették. Mi az oka, hogy az oszmán hatalmat Európa küszöbére visszaszorító háborút feldolgozó nemzetközi történetírásból teljesen kiesett Bottyán, miközben éppen ő a kevés magyar katonák egyike, akinek híres haditetteit Lipót császár aranyéremmel ismerte el? Mi az oka, hogy sem a vállalkozó, a sikeres kereskedelmi- és hitelügyleteket bonyolító nem keltett figyelmet, sem az a különös személyiségé, akit a sebezhetetlenség archaikus hagyományába bugyolált a képzelet? Ha Bottyán János, a végvári vitéz, a császári ezredes, a sikeres vállalkozó, a generális Rákóczi államában, más; szerencsésebb ország fiának születik, most társadalomés mentalitástörténeti monográfiák elemzései épülnek személye köré. Nálunk mintha annál inkább kiesne a nemzeti emlékezetből, minél inkább keressük á magyar történelem egyetemes összefüggéseit. Történelmi értékeinkkel példátlanul pazarló sajátosságunk egyik tünete lenne mindez? A közönyé, amelyre Kölcseytől Babits Mihályig oly sokan felfigyeltek?

1 Melyik ország engedné meg magának, hogy kitörölje emlékezetéből azt a személyiséget, aki a fény évszázadának küszöbén a végvári vitézek ismeretlen tömegéből a főtisztek közé emelkedett, a korabeli Európa legjobb hadseregének tartott Habsburg birodalmi haderő főtisztjei különleges elismerésekben részesítettek, az ország hitelezőjét, akit II. Rákóczi Ferenc fejedelem és Savoyai Jenő herceg, a Haditanács elnöke, a kiváló hadvezér egyaránt nagyra értékelt? Akit a nehezen megfogható közeg, a közkatonák és a falusi, mezővárosi lakosság, a korabeli értelemben köz-vélemény Vak-Bottyán héven tisztelt, és holta után is emlegetett? Akit Ady Endre, mint nemzetének példaképét foglalt versbe? Mindez sokrétű és széleskörű probléma. Súlyos körülmények és fejlemények következménye. Gyökerei szerteágazóak. Tény, hogy Bottyán személyét a 19. század második felében eleve vitatható módon vizsgálta és nyújtotta át az olvasóközönségnek a történettudomány. Bottyán személyére a reformkorban figyeltek fel, Rákóczi Emlékiratait megismerve a régi