Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

A MAGYAR-LENGYEL KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL - Dr. Székely György: 1683 - a hadiszerencse forgandósága vagy rendszerek erőpróbája

és annak bizottsági tárgyalásokon, úgynevezett konferenciákon való előkészítése. Ebből különült ki 1669 óta a titkos konferencia főként a külügyek intézésére. Az állandó hadsereg központi ellátására főhadbiztossági hivatal jött létre. A merkantilisztikus rendszabályok élénkítették a gazdaságot, és 1683-ig alaposan megnőtt az állami bevétel vámból, bányákból, pénzverésből, só- és más monopóliumokból, adókból. Az udvartartás és hivatalszervezet, a diplomácia viszont sokat felemésztett, s a hűtlen kezelés sem volt ismeretlen. Nagy változás következett be a rendi szervezetben. A császár 1663-ban birodalmi gyűlést hívott össze Regensburgba, hogy tanácsot kapjon a török háborúra, de ezt nem oszlatták föl és folyamatosan működött (ImmerwáhrenderReichstag). Képviseltették magukat a választófejedelmek, a világi fejedelmek, a birodalmi városok. Maga a császár is megbízottakkal képviseltette magát, és a Prinzipalkommissamak adta irányelveit, utasításait. így a császárnak volt politikai fóruma, a tagokat nem terhelte személyes megjelenés, az ügyek eldőltek a birodalmi gyűlés főbizottságában. A filozófus Gottfried Wilhelm Leibniz aggódva látta a birodalom belső lebomlását, és erre figyelemmel vonta meg 1668-ban Európa mérlegét, egy másikban kifejtette politikai gondolatait, 1670-ben pedig a birodalom belső közbiztonságáról és jelen állapotáról értekezett. Leibniz javasolta a minél nagyobb önállóság megadását a fejedelmeknek, de azok tömörülését is egy birodalmi szövetségbe, s egy működő szövetségi tanácsot, szövetségi pénztárat, szövetségi haderőt. A protestáns Hamburg volt Ausztria rézkiviteli kikötője, hajót nevezett el I. Lipótról. De Stralsund, Greifswald, Wólgast, Rügen szigete svéd kézen volt. Felemelkedett északon egy új rezidenciaváros, Berlin és Cölln egyeden erődrendszerbe illesztésével és ezen belül egy Friedrichswerder keletkezésével, ezek a műveletek 1683-ra fejeződtek be. Bármekkora volt egy-egy fejedelemség, volt abszolút hatalmú fejedelmi törekvése, rezidenciája, manufaktúrája, hivatali élete. A kölni érsekfejedelmek nemzedékeken át a bajor dinasztiából kerültek ki. Jena 1672-90 években kilenc négyzetmérföldön jelentett önálló hercegséget. A lengyel állam berendezkedése és működése jól érzékelhető Jan Sobieski pályafutásában. Mint a szűkebb értelemben vett Lengyelország alvezére (hetman polny, 1667), majd főhadvezére (hetman wielki, 1673) játszott számottevő szerepet. Chocim (1673), Ilyvó (Lemberg) (1675) emlékezetes katonai sikerei. Az oszmán hatalom ellen elért győzelmei emelték kúállyá (1674-96). Reális érzékét mutatja, hogy nem feledkezett meg az ellenfél erőfölényéről, és ezért az 1676. évi békekötésben Podólia legnagyobb részét és Kamieniec erődjét a törökök kezén hagyta. Amikor 1677-78 során lengyel követek Istambulban engedményeket kértek, ez Kara Musztafa nagyvezír ellenállásába ütközött. Sobieski fenn akarta tartani a Moldova feletti lengyel befolyást, de az erre hajló Stefan Petriceicu fejedelmet az oszmánok ismételten elűzték (uralkodott 1672. aug. - 1673. nov., 1673. dec. - 1674. febr., 1683. dec. 1684. márc). A lengyelbarát irányzatot képviselte Dosoftei moldovai metropolita is (167186). Bár Sobieski elsősorban hadvezér (egy 1676. évi könyv szerint Mais Poloniae), de nagy tekintettel volt a diplomáciai eszközökre is. Mindig figyelembe kellett vennie, hogy Lengyelországban két külpolitikai tendencia volt, egy császárbarát és egy franciabarát párt. A lengyel királynak a belpolitikában is nagyon körültekintőnek kellett lennie. 1676-ban minden jogra, szabadságra, mentességre, köz- és magánkiváltságra meg kellett esküdnie. A hatalom első körét a Korona (azaz a szűkebb értelemben vett Lengyelország) és Litvánia külön főméltóságai alkották, a nagykancellár és alkancellár, a nagymarsall, a kincstartó, az alkamarás, az udvari méltóságok, a vajdák, a várnagyok. Ezek együttesén mint szenátorok szerepet kaptak a politikai döntésekben. Annál bonyolultabb volt az arány szabadságot élvező lengyel nemesi tömeg (az egész lakosság 10%-a) kezelése, hiszen ez abszolutizmus ellenes volt, és életstílusban, öltözékben, történetszemléletben határolta el magát a Nyugat-