Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Simon Tibor: A Bottyán Műszaki Középiskola - és a Bottyán hagyomány

Simon Tibor A Bottyán Műszaki Középiskola — és a Bottyán-hagyomány Tisztelt Emlékülés! Engedjék meg, hogy az előzőekben komoly szakértelemmel és tudományos igényesség­gel felrajzolt Bottyán-képhez - szűkre szabott időmben - egy esztergomi középiskola néva­dásának történetével, hagyományteremtő és hagyományápoló tevékenységének felvázolásá­val néhány, az összképet talán színesebbé tevő gondolat erejéig hozzájárulhassak. Esztergom iskolaváros volt a múltban is, és három főiskolájával, kilenc középfokú intéz­ményével iskolaváros ma is. Jelenlegi arculata az 50-es években alakult ki, a kor oktatáspo­litikáját tükröző koncepcióval, fejlesztő és elsorvasztó tendenciáival. Ennek részeként a hagyományos, 8 osztályos gimnáziumok 1949-ben megszűntek, és létrejöttek a különböző képzési célú, 4 évfolyamos középiskolák. Ezeknek egyike volt a műszaki gimnázium, amely­ből 1950-ben kialakultak a technikumok. Minden minisztérium igyekezett biztosítani szak­területén az erőltetett ipari fejlesztéshez szükséges középfokú szakembergárdát. Az Általános Gépipari Minisztérium felügyelete mellett 21 technikumot szerveztek országszerte, melyek irányítását 1951-ben aKohó-és Gépipari Minisztérium kapta meg. Ezen új iskolák egyike volt az 1950-ben, Dorog egyik általános iskolájában létrehozott és 1951-ben Esztergomba, a mai helyére, a volt bencés gimnázium épületébe, hármas társ­bérletbe költözött 9.sz. Gépipari Technikum is. Az első öt év a szervezeti keretek kialakítá­sával, a tárgyi és személyi feltételek biztosításával, a tanműhely létrehozásával, az ismeret­lenségből fakadóan is komoly beiskolázási gondokkal telt el. Fennállásának ötödik évfordu­lóján került sor a névadásra, a korra jellemző előzményekkel és formában. 1955. október 26-iki keltezéssel, expressz levélben értesíti a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Oktatási Főosztálya (Baitos Livia főosztályvezető-helyettes aláírásával) az intéz­ményt: a minisztérium az Oktatási Minisztériummal egyetértésben úgy határozott, hogy az iskola a jövőben Bottyán János nevét fogja viselni. Egyben felszólítja az igazgatót, hogy a névadó ünnepséget november 7-én tartsák meg. Az igazgató gyűjtsön anyagot a névadóról, és ismertesse azt az ünnepség keretében. 1955. november l-jén Köves László minisztériumi főosztályvezető expressz levélben értesíti az igazgatót, hogy az iskola elnevezése a jövőben: Bottyán János Általános Gépipari Technikum. A korabeli dokumentumok azt bizonyítják, hogy az esemény a meglepetés erejével hathatott, hiszen névadásról sem az augusztus 25-i, sem a szeptember 30-i nevelőtestületi értekezleten nem esik szó, és 1955. augusztus 30-án az igazgató még 9.sz. Gépipari Techni­kum felirattal rendel újabb bélyegzőket az iskola számára. A névadás 1955. november 7-én ünnepélyesen megtörténik, ám amilyen spontán született a döntés, olyan nehezen akart átmenni az új név a köztudatba: a fentebb említett Köves László aláírásával még november 9-i dátummal is a 9.sz. Gépipari Technikumnak címzett levél jön a minisztériumból, s még november második felében is a régi elnevezést használja levelében a megyei DISZ, a megyei tanács; a városi tanács pedig KGM Technikumnak titulálja hivatalos levelében az iskolát. Ugyanakkor az is tény, hogy az intézmény igazgatója és gondnoka hivatalos leveleiben még hetekkel később is időnként a régi elnevezést használja. A névadás köiüli bonyodalmakat

Next

/
Oldalképek
Tartalom