Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Czigány István: Bottyán János katonai pályája

országon felhalmozódott társadalmi és gazdasági elégedetlenség nyílt fegyveres küzdelembe csapjon át. A kurucnak nevezett mozgalom élére az ország legnagyobb földbirtokosa, II. Rákóczi Ferenc állt. Mivel a császári erők zöhiét a nyugati frontokra irányították, az elemi erővel kitörő felkelés 1703 nyarán elsöpörte á csekély katonai ellenállást. Hamarosan Rákóczi katonái uralták Észak-Kelet- Magyarországot, az Alföldet, majd Sárospatak, Rimaszombat, Losonc, Korpona és Léva elfoglalása jelezte a kuruc csapatok előnyomulásának útját. Egyedül Erdélyben állomásozott Olyan számottevő katonai erő, mintegy 9000 fő, mely képes lett volna felszámolni a kibontakozó felkelést, ám az Thököly és a török támadására várva nem mozdult a fejedelemségből. Ebben a válságos helyzetben a Habsburg hadvezetés a felkelőkkel szemben az uralkodóhoz hű magyarországi katonaságra kívánt támaszkodni. Megszervezésüket Forgách Simon és Koháry István tábornokokra, valamint Esterházy Antal, Bottyán János ezrdesekre bízták. Másokhoz hasonlóan kezdetben Bottyán is úgy vélte, hogy csupán „paraszt rezgelődésről" van szó. Június közepén még bizakodással arra kérte Koháry István tábornokot, „légyen csak készpénz hamar, és némely vármegyékre assignatióm, hogy fogadott katonákot és fogadandokot quartélyban hova tegyem és helyezthessek... id est 1500 embert felállíthatok".

35 Nyár végére azonban nagyot fordult a világ. Nemcsak a parasztok, volt végvári vitézek, szabad legények, hanem a nemesek is tömegesen csatlakoztak Rákóczihoz. Hamar eltűnt az öreg vitéz optimizmusa. Olyan megyékben, mint Bars, Esztergom, Hont, ahol mái" szinte legendák övezték nevét, most toborzó üsztjei hiába kiáltatták meg a zsoldot: „az melyhez bíztam vala, mind kuruczokká lettek... nincsenek mindenestől az vitézim gyalogokkal együtt talám vannak kétszázan".

36 i Az Ocskay László vezetésével 1703 őszén végrehajtott felvidéki támadás nyomán a kurucok kezére kerültek a bányavárosok, s elfoglalták Zólyom várát. Azonban a fegyelmezetlen és szétszórt csapatok nem tudtak ellenállni a Leopold Schlick altábornagy vezette magyar-német katonaság ellentámadásának. Bercsényi Miklós és az időközben kuruccá lett Károlyi Sándor Ocskay vereségének hírére 15 000 embert vont össze, és megindultak a császáriak ellen. A két sereg Zólyom alatt találkozott. Ekkor az öreg Bottyán a katonák elé ugrott, és párbajra hívta ki Ocskay Lászlót. Motívumait máig is találgatni tudjuk, hiszen ekkor már csak a becsületbeli ügyeket intézték el párbajjal. A pisztolypárbaj mindkét fél számára rosszul végződött. Bottyánt dereka táján érte Ocskay lövése, de a vén huszár sem célzott rosszul, mivel Ocskayt mellbe találta. Bár páncélinge felfogta a golyót, de az erős ütéstől ájultan bukott lovára, és „három napig hányja vala vérét".

37 E régi korokat idéző intermezzo után az összecsapás a kurucok győzelmével végződött. A sebesült Bottyán katonáival Zólyom várába szorult, és három hétig nyomta az ágyat. Közben élénk tárgyalás folyt a várat körülfogó kurucok és az öreg óbester között a vár átadásáról, s minden valószínűség szerint Rákóczihoz történő csatlakozásáról. Bercsényi Miklós november végén már csak idő kérdésének látta csatlakozását „Ugyan csak mint az medvét az lyukbúi, kivárom közinkben Bottyánt is;".

38 Végül most is csak találgatom tudjuk, mi történhetett. Zólyom 1703. december 8-án kapitulált, s Bottyán János a.császár hűségén maradt hetven katonával Esztergomba vonult. Két nappal későbbi dátummal fennmaradt Bottyán János tábornoki kinevezése, sőt december 20-án, talán előkészítendő a kurucok dunántúli hadjáratát a „Dunántúl a Mezei Lovas s Gyalog Hadaink Generálisságának tisztit s hivatalját" adta neki Rákóczi.

39 Az előkerült iratokból úgy tűnik, mintha kettős játékot játszott volna az idős hadfi. Az biztos, hogy a szabadságharc katonai vezetői tisztában voltak Esztergom startégiai jelentőségével, s mindent