Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)
BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKEZETE - Dr. Czigány István: Bottyán János katonai pályája
Ha Bottyán János valóban azonos azzal a Bottyán Jánossal, aki az 1640-es évek elején látta meg a napvilágot, akkor már meglett férfi, negyven év körüli, mikor a török ellenes felszabadító háború meghozza számára valódi katonai karriert. Az újabb nagy török háború előestéjén, a Thököly Imre vezette kuruc mozgalom idején hallgatnak róla a források. Minden valószínűség szerint 1683 zűrzavaros nyarán nem esküdött fel Thökölyre. Egyetlen támpontunk az a néhány évtized múltán tett tanúvallomás, mely szerint 1683-ban - a török Bécs elleni támadásakor - Bottyán János minden marháját és lovát elveszítette. 18 Kara Musztafa nagyvezér Bécs alatt elszenvedett veresége után az előrenyomuló keresztény seregek lotharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király vezetésével 1683. október 12-én Párkánynál szétverték Kara Mehmed budai pasa csapatait, majd egy heti ostrom után bevették Esztergom várát. Bottyán János a bányavárosi katonaság kötelékében már ott harcölt Esztergom alatt. A vár elfoglalása után néhány nappal Székesfehérvár környékén portyázott, s visszatérőben elhajtatta a bicskeiek állatállományát, mivel „azok a budai és székesfehérvári ellenségnek élelmiszereket szállítottak." 19 Lovascsapatát Esztergom helyőrségébe osztották be, őt pedig a magyar lovasok főhadnagya nevezték ki. Az elkövetkező három esztendőben innen indult katonáival a törökök elleni hadjáratokra. XI. Ince pápa közreműködésével következő év tavaszára létrejött az évtizedek óta várt nagy török ellenes koalíció, a Szent Liga, melynek tagjai I. Lipót Habsburg császár, Sobieski János lengyel király és Marco Antonio velencei dózse szövetséget kötöttek az oszmánok ellen, s ezzel folytatódhatott a felszabadító háború. Bottyán katonáival 1684-ben Vác visszafoglalásánál jeleskedett, s rövid ideig az itt állomásozó magyar katonaság parancsnoki teendőivel bízták meg kapitányi rangban. Később lovasaival Buda alá rendelték, ahol Érdnél részt vettek a török felmentő sereg szétverésében. A harctereken aratott győzelmek ellenére Buda ostroma mégis véres kudarcba fulladt, így novemberben Bottyán csapata is visszavonult Esztergomba. Ekkor talán még nem is sejtették, hogy a következő esztendőben milyen nehéz napokat élnek át a vár falai között. Buda megvédése ambiciózussá tette az oszmán hadvezetést. A Magyarországon küzdő csapatok főparancsnokává azt az Ibrahim Sejtan (Sátán) pasát nevezték ki, aki Buda előző évi védelmét vezette. Az oszmán haderő támadóan lépett fel, ostrom alá fogván Esztergomot. A védők között a Bottyán által vezetett katonák is helytálltak. Nemeslevelének megújítását kérve 1687-ben utalt Esztergom védelmében szerzett érdemeire, ahol „nem csekély sebet kapva" a katonák fővezére volt, s mint írta „saját költségemet sem kímélve a hajdúkat" kifizette. 20 Lotharingiai Károly herceg, a szövetséges keresztény seregek főparancsnoka látván a stratégiai fontosságú vár szorongatott helyzetét serege nagyobb részével Érsekújvár alól Esztergom felmentésére sietett. A két sereg 1685 augusztus 16-án Tát közelében csapott össze. Az oszmán sereg erőteljes rohamait a császári gyalogság sortüzei rendre megállították, majd a lovassággal együtt ellentámadásba mentek át. Esztergom védői látván a törökök megingását, majolhátrálását kitörtek a várból. Élükön Bottyán János lovasai haladtak, akik egyesülve a fősereg Batthyány Ádám és Czobor Ádám vezette huszáraival egész Szentendréig üldözték a menekülő ellenséget. Hasonló eredményességgel küzdöttek az esztergomi lovasok 1686-ban a Buda körüli harcokban. Hozzájárultak ahhoz, hogy a felmentő török sereg nem tudott érdemi segítséget adni Buda moszlim védőinek. Bottyán lovasai június második felében először egy ötszáz főből álló oszmán lovascsapatot vertek szét, majd pedig a Budáról menekülő török polgárok erős katonai fedezettel kisért konvoján ütöttek rajta. Á zsákmány mesés volt. Bottyán hét hadizászlót vitt a fővezér, Iomaringiai Karoly elé, vitézei pedig süvegükkel mérték a zsákmányolt pénzt Száz török nőt is eladatak a táborban, köztük a budai pasa feltűnően szép feleségét, akit a bajor választófejedelem hadsegéde Lidi von Borbula báró vett meg bővérű ura számára21
