Évkönyv 1993-1994 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 2. (Esztergom, 1994)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Balogh Béni: Csehszlovák-magyar lakosságcsere: ki- és betelepítések Komárom-Esztergom vármegyében a II. világháború után

1947 - 1948: A felvidéki telepesek érkezése A tulajdonképpeni lakosságcsere lebonyolítása 1947. április 12-én indult meg, több mint egy évvel a megállapodás aláírása után. A késésnek két alapvető oka volt. Az egyik az egyezmény VIII. cikkének pontatlan megfogalmazásából adódott: ez ugyanis "elfelejtette" meghatározni azoknak a magyaroknak a számát, akiket vagyonuktól megfosztva, mint ú.n. "nagy háborús bűnösöket" a csehszlovákok egyoldalúan, a paritásos cserén felül telepíthettek át Magyarországra. Kihasználva ezt, az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékébe - a cserekvótába szánt 105.000 személy mellett - a csehszlovák fél, családtagokkal együtt több mint 73.000, jogerős ítélet nélkül megbélyegzett "nagy háborús bűnöst" is felvett.

67 A késedelem másik oka a Vegyesbizottság 16. sz. Véghatározata volt, amely az eddigi megállapodásokkal ellentétben kimondta, hogy ingóságaiknak csupán egy részét vihetik magukkal az áttelepülők: készpénzüket, ékszereiket, élő és holt leltárukat vissza kellett volna hagyniok.

68 Ilyen feltételek mellett nem csoda, ha a magyar kormány nem vállalta a népcsere megkezdését: ez a szlovákiai magyarság kifosztását, "egyértelmű likvidálását"

69 eredményezte volna. Mivel Potsdam után a párizsi békeértekezlet sem hagyta jóvá 200.000 magyar egyoldalú kitelepítését,

70 a csehszlovákok belső intézkedésekkel próbálták kikényszeríteni a lakosságcsere megkezdését: 1946-1947 telén mintegy 60.000 magyart deportáltak Cseh- és Morvaországba,

71 "munkaszolgálat" ürügyén. Magyarországot elárasztották a menekülők, Komárom-Esztergom vármegyében "majdnem minden századik ember" menekült volt.

72 A vármegye törvényhatósági bizottsága 1946. december 28-án felirattal fordult a magyar kormányhoz, kérte a lakosságcsere-egyezmény hatálytalanítását. A nemleges válasz fél év múlva érkezett meg: az indoklás szerint a kérés csak a törvényhozás útján lenne teljesíthető, de "más vonatkozásban sincsenek meg a nemzetközi jogpolitikai előfeltételek".

73 A lakosságcsere ekkor már javában zajlott: mivel a csehszlovákok februárban megszüntették a deportálásokat, a Vegyesbizottság pedig április 2-án úgy döntött, hogy az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihetik,

74 a magyar kormány is hozzájárult a lakosságcsere megkezdéséhez. Az első felvidéki telepesek Léváról és Diószegről érkeztek. Április 12-én a szobi határállomáson, dr. Hajdú István a következő szavakkal üdvözölte őket: "...Úgy fogadunk Benneteket, mint a szegény édesanya fogadja bajbajutott hazatérő gyerekeit. Nekünk is kevés van, de azt a keveset is megosztjuk Veletek".

75 A lakosságcsere első szakaszában, június 13-ig mintegy 3.000 család nyert elhelyezést Pest, Tolna, Baranya, Győr-Moson, Békés és Szabolcs vármegyékben.

76 Komárom-Esztergom vármegye is készen állt a szlovákiai magyarok fogadására. Itteni elhelyezésükről a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság 12. (később 6-os) sz. Kirendel tségének kellett gondoskodnia, élén Mészáros Lászlóval. Székhelye kezdetben Esztergom, 1947. március 17-től Komárom lett.

77 Hatásköre Fejér megyére is kiterjedt. 1947. november elsején megszűnt és beolvadt a Megyei Földhivatalba,

78 amely a felvidéki telepesek ügyeinek intézésére egy külön Áttelepítési Kirendeltséget állított föl Dorogon 79 Az áttelepítési szervek és a helyi közigazgatás kapcsolata jó volt - Mészáros László nem egyszer mondott köszönetet az alispánnak, amiért az "önhibájukon kívül új otthont kereső" magyar családoknak segített.

80 Körrendeletében dr. Rab Károly főispán pedig arra hívra föl a figyelmet, hogy "Hazafias kötelesség a kitelepítendő magyarok segítése...Nagy és őszinte szeretetet kell azoknak